Az megvan, hogy mész a suli folyosón, az utcán, a plázában, és csak pásztázod a szembejövőket? Mindannyian ezt csináljuk. Még jó, hogy a gondolataink láthatatlanok!
Meglátva valakit, szinte automatikusan kialakul bennünk valami benyomás, vélemény a másikról. Az arcáról, a ruhájáról, a járásáról, a beszédéről, a gesztusairól. Néha csak annyi, hogy bejön a stílusa, vagy, hogy hogy lehet ennyire beképzelt majom. De van, hogy tovább játszunk a gondolattal, és valamilyen skatulyába besoroljuk őket.
Ő egy lúzer, ő bunkó, ő dagi, ő páva, ő meg ……
Az első ránézésre kialakított képünk azonban meglehetősen felszínes. Könnyen kiderülhet, miután megismertük a másikat, hogy teljesen téves volt a külső alapján hozott ítéletünk.
Ahhoz, hogy tényleg megtudd, milyen a másik, időt és energiát kell rászánni. A szimpatikus emberekre persze nem annyira sajnáljuk az időnket. Viszont az elsőre ellenszenves embereknek is adhatnál néhány esélyt. Kitudja, talán még felfedezel bennük valami vonzó tulajdonságot, ami külsőleg láthatatlan volt. Lehet, hogy ennyin múlik, hogy kihagysz az életedből egy barátot?
Megvizsgálhatod azt is, hogy te milyen benyomást keltesz másokban. A legjobb, ha egy valóban őszinte barátnő véleményét kéred ki, hogy milyennek látja viselkedésedet, metakommunikációdat különböző szitukban. Ha igazán bevállalós vagy, akkor távolabbi ismerősök, idegenek véleményéből, kritikájából is sokat tanulhatsz.
(Vigyázat! Néhány őszinte kritika alaposan mellbe vághat! Javaslom, döntsd el előre, hogy nem fogsz besértődni, hanem a saját formálódásod és fejlődésed érdekében tényleg átgondolod a kapott véleményeket.)
Írta: Glávits Ágnes
Sziasztok,ez a kedvenc oldalam!