Mindannyian hallottuk már ezt a szlogent. Általában azzal kapcsolatban emlegetik, hogy mindegy, kit szeretünk, a szerelem, az szerelem, a szeretet, az szeretet, és a szeretet nem ismer korlátokat.
Kérdés, hogy mit értünk az alatt, hogy szeretet?
Jól hangzik, hogy a szeretet valami univerzális dolog, amin mindenki ugyanazt érti, ezért definiálhatjuk úgy: love is love.
Pedig nem. Önmagával egyébként sem definiálhatunk semmit. (A nő, az nő. A család, az család. De mi a nő? Mi a család?)
Mi a szeretet? Egy érzés, ami csak jó lehet?
A szeretet, az szeretet, mindegy ki felé irányul, csak konszenzus legyen a felnőttek között?
És mi a helyzet pl. egy viszony esetén, ahol, mindketten egyetértésben vannak, és szerelmesek? (Csak éppen, ott a feleség és a gyerekek.)
Love is love. – mondják. Tehát ki vagy te, hogy nem értesz egyet, nem támogatod vagy bármilyen módon megítéled vágyaimat, szexuális vonzalmamat, életvitelemet?
Mert kultúránkban úgy definiáljuk a szeretetet, mint ami az egyén pillanatnyi érzése, ami ellen nem tehet semmit, és amit elnyomni veszélyes, és rossz.
Azt halljuk, hogy akkor szeretünk jól valakit, ha megerősítjük abban, akinek érzi magát, akit szeret, ahogy szereti. Eszerint a szeretet azt jelenti, hogy egyetértünk mindennel, amit a másik magáról gondol, amit érez, amit tesz.
Akkor pedig nem szeretjük, ha nem értünk egyet vele, nem támogatjuk valamiben, netán rámutatunk, hogy valami nem teljesen oké.
Mivel a kultúránk a szexualitásról úgy gondolkodik, hogy szexualitásunk a lényünk legmélyén lévő esszenciák, ez határoz meg minket a legmélyebb szinten.
Ha nem értünk egyet bárki szexuális orientációjával, akkor úgy érzi, őt, magát kérdőjelezzük meg,hogy a legautentikusabb részét utasítjuk el. Ma a szexulitás identitáskérdés.
Valaki egyszer megmutatta, hogy milyen is az igaz szeretet.
Nem csupán egy érzés. Nem az, ami nekem jól esik.
Nem a vágyaimról szól. Nem rólam.
A másikról. Döntés. Önfeláldozás.
A másik javának keresése.
Valami ilyesmi:
„Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük egymást, hanem ahogy ő szeretett minket, és életét adta értünk”.
“Isten pedig az irántunk való szeretetét abban mutatta meg, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.” (Róma 5:8)
Írta: Dr. Ujlaki-Győri Anna
