Fiatal keresztény nőként, tinilányként feltehetjük magunknak a kérdést: mi a határ, ha bulizásról van szó? Meddig erkölcsös, meddig helyes?
Szerintem helytelenül nagyon sokan csak végletekben gondolkodnak: élhetsz partizós, minden éjjel ivós vagy teljesen „szent” életet.
De miért kell csak az egyik vagy csak a másik életformát választani? Sokszor fiatal nőként nem gondolunk bele, hogy igenis lehet szórakozni járni, nyilván értelmes keretek között.
A titok a részletekben rejlik, amit az elmúlt napokban meg is tapasztaltam. Egy számomra szinte teljesen ismeretlen társaságba hívtak meg, ahonnan egy személyt ismertem csak. Alapjáraton izgulós lánynak tartom magam, néha nehezebben megy az ismerkedés, emiatt tartottam az estétől. Ez az izgulás mégis egy perc alatt elmúlt, amikor a vacsora előtt elmondtunk közösen egy imát. Hirtelen békesség töltött el és egyből tudtam, hogy jó helyen vagyok, nem kell félnem.
Egészen máshogy lehet szórakozni keresztény fiatalokkal, mint olyanokkal, akik nem ismerik Jézust. Ha egy olyan társaságban vagy, ahol mindenki hívő, ott sosem azon lesz a hangsúly, hogy mennyit isztok vagy mit csináltok. Egy ilyen közösségben nem kell tartanod attól, hogy valaki kihasznál vagy esetleg elítél. Ugyanis
akár ismered a társaságot, akár nem, a hitetek közös alapja, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.
A hangsúly a közösen eltöltött időn, beszélgetéseken van, nem azon, ki mennyire issza részegre magát. Emellett azt is tudatosítanod kell magadban, hogy nem feltétlen szükséges ahhoz alkohol, hogy jól érezd magad, csak a megfelelő társaságban kell legyél. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy elfogyasszatok egy-egy italt, de nem ezen kell legyen a fókusz.
A szórakozás kérdése tehát nem az, hogy illik vagy nem illik. Sokkal inkább az, hogy hogyan, milyen körülmények között teszed azt, milyen emberek vesznek körül.
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Máté 18,20
Dominika
