A közösségi oldalakon mindenki megmondóember lett. A videómegosztókon is. A kamerába mosolyogva valamennyien szépek, okosak és célorientáltak. Meg akarják mondani neked, hogyan csináld jól, az ő nyomdokaikba lépve.
De ez a világ nem ismeri Istent. Ennek a világnak nem kellett Jézus. Akik keresztények vagyunk és hiszünk, látszólag egyre kisebb csoportokba tömörülünk.
Jézus azt mondta, hogy kövessük őt. Az Ő útjai nem azok, amit az infuenszerek kínálnak nekünk. Jézus léptei máshova vezetnek, ezt te is tudod.
Megkérdezted magadtól, hogy miért élsz? Jézustól is megkérdezted?
Megfogalmaztad a céljaid magadnak? Jézussal is megosztottad ezeket?
Rájöttél, hogy miben vagy talentum? Mondtad az Úrnak, hogy használjon téged, hogy rajtad keresztül Ő beáramolhasson a világba, a kisebb-nagyobb környezetedbe?
De lehet, hogy te nem ezekben gondolkozol. Ha mélyen magadba nézel tudod, hogy mire vágysz valójában. Lehet, hogy látványos sikerre, csillogásra, világi hírnévre… Lehet, neked nem kell, hogy a vallás, a család beleszóljon az életedbe. Talán neked ez a kereszténység most nem sokat mond. Az is lehet, hogy te nem akarsz az isteni időzítésre várni. Mindez lehetséges, de kérlek, olvass tovább.
Amikor arról gondolkodom, hogy Ő beleírta a nevét a tenyerembe, mert annyira szeret, vagy amikor eszembe jut, hogy az Ő keze formált engem, és már ősidők óta kigondolt, akkor sírhatnékom van. Van, hogy sírok is. Kifejezni nehéz, hogy mit is érzek ilyenkor, de főleg megdöbbenést, hálát és mérhetetlen köszönetet. Akkor is, ha nem láthatom át a miértet, hogy miért is élek én itt a földön, éppen most és éppen itt.
Eszembe jutnak Jézus szavai, amikor azt mondta a tanítványainak a jövőről, hogy úgyse tudnák még elhordozni mindazt a tudást, amit átadna még nekik. Egyszerre sok(k) lenne számukra. Viszont mi ilyenek vagyunk, hogy rögtön tudni szeretnénk az életünk értelmét. Látni akarjuk a győzelmeinket, de főleg olyan formában, hogy már az oda vezető úton túl vagyunk. De vajon mi történne, ha előre leperegne előtted az életed filmje? Biztos, hogy megrázkódtatás nélkül végig tudnád nézni?
Nehéznek tűnhet ez olykor, keresni a válaszokat, az Eget ostromolni, hogy: Miért Istenem, miért? Isten vezet bennünket folyton: a körülményeken keresztül, intuíciók útján és, bár néha tévedünk, de valahogy mindig visszaterelődünk Jézus nyomába. Azzal van inkább gond, hogy nekünk lehet más az akaratunk, mint ami Istennek velünk szemben.
Egy hollywoodi filmjelent is lehetne: Jézus előttem messze halad, az apró alakját látom csak, de a lábnyomai előttem. Mindig futok utána, és kiáltok, hogy várj meg! Jézus, várj! Ne hagyj itt!!! Jézus ott terem mellettem. Szavak nélkül is megértjük egymást. Elcsüggedtem, ezt ő is tudja. A vállára vesz, mint az elveszett bárányt a jó pásztor, és elindul velem a helyes irányba.
The End 🙂
Viktória