A nyári nap Isten ragyogását, a sziklákhoz csapódó hullámok fenségét, a barátságunk pedig szeretetét tükrözi vissza.
Meglehet, gyermekkorom óta ismerem, de csak most jutottunk oda mindketten, hogy előítéletek nélkül hallgassuk meg egymás mély gondolatait. Felébresztett az Úr, és olyan barátsággal ajándékozott meg, amilyenre nem számítottam.
Egy úszkáló farönkön ülve próbálok egyensúlyozni, a lábaim vígan kalimpálnak a tó vízében, s eszembe jut, milyen jó volna most előrukkolni egy mély témával. De nem kell sokat agyalnom, jön az magától. Eleinte csak jár a szám az emberekről, akiket barátaimnak nevezek, és nem sokkal azután Isten vezetésénél lyukadunk ki. Szinte jólesik arról panaszkodni, hogy ég a körmömre a gyertya, de az Úr vezetését most sem értem. A lány ül a parton, és ilyen szempontból is teljesen nyugodt, ő nem vár az Úrtól égi jelet minden döntéséhez.
Igen, tudom, hogy neki van igaza. Elméletben annyi mindent tudok, de amikor hitben kellene lépnem, könnyen elbizonytalanodom, vagy saját kezembe akarom venni az irányítást. Legszívesebben az egész életemet eltervezném. Már meg is tettem, és elmondtam az Úrnak. A bestie-m nem szorul határidőnaplókra – bár mintha kezdené látni az előnyeit a napi tervezésnek –, ő spontán ember. Teljesen az ellentétem. Ő normális filmeket néz, míg én romantikusokkal tömöm tele az fejemet, ő sportos, én nem, ő angolos, én franciás, ő folyton elhívna valahova, én inkább otthon ülnék, ő a pókokat és bogarakat csodálja, míg én virágokat szedek. Egészen más.
Általa az Úr olyan dolgokra világít rá, amiket magamtól nem vettem volna észre. Rájövök a hibáimra, és tanulok tőle nem pletykálkodni, nem elszállni, nem túltervezni a dolgokat, több időt szánni a szeretteimre, mint a tanulásra, szeretni az Urat és sokkal jobban bízni Benne. Tanulhatnék, és szeretnék is, de még messze állok tőle. S bár bukdácsolunk, a barátságunk közelebb visz Istenhez. Kérhetünk egymástól imatámogatást, és milyen jó érezni annak áldását, ha a másik megemlít Istennek! Mélyre áshatunk magunkban, és nem kell szégyellnünk a sötét dolgokat napfényre hozni, mert tudjuk, hogy az Úr megbocsátott, így nem csupán Ő, hanem mi is számonkérhetjük egymást. Keressük együtt az Urat, tisztán akarjuk segítségül hívni.
~ Rákhel
Egy nézőpont
Ülök a tóparton, csak a lábamat rakom a vízbe, miközben a hullámocskák már-már vakítóan verik vissza rám a nyári napsugarakat. Előttem a tóban áll egy lány. Egy lány, akivel Isten megáldott engem, akinek a barátsága számomra egy meghallgatott ima. Ismerem, amióta az eszem tudom, de csak abban voltam biztos, hogy semmiben sem hasonlítunk egymásra, és semmi közünk egymáshoz. Most mégis itt vagyok a 22. szülinapján, csak ő, én és két tesója. Gondolkoztam azon, hogyhogy itt vagyok, miért pont én, hisz biztos van más barátja is, mégis én vagyok itt. Szeret, de vajon miért szeret? Nem tudom, nem értem, de azt tudom, hogy habár sok mindenben ellentétesek vagyunk, egy dolog, a legfontosabb közös bennünk: szeretjük Istent.
A tónál beszélgetünk, Isten vezetéséről. Elég visszagondolnom az utóbbi fél évre és megszámlálhatatlan esetben láthatom Isten vezetését, hisz két ilyen lányról, akik közül az egyik spontán, a másik határidőnaplós, az egyik sportos a másik nem, az egyik csendes a másik nagy dumás, soha nem gondoltam, hogy barátok leszünk. Nem gondoltam róla, hogy érdekes arc lehet, olyan, akivel jóban lehetnék, de imádkoztam egy olyan hívő barátért, akivel építeni tudjuk egymás hitét, aki segít teljesen hátrahagyni az életem zűrös időszakát. Sokszor elmondtam Istennek, hogy szükségem van egy igazi hívő barátra, és Ő meghallgatta az imámat. Ezt a lányt adta, az ő barátságát, szeretetét, megértését, tanácsait, de legfőképp a tiszta hitét. Láthattam, hogy szereti Istent, de láthattam a gyengeségeit is, mert megengedte, hogy lássam, csak azért, hogy ezáltal is mindketten épüljünk. Épültünk egymás hite által, tisztultunk a bűnöktől, amiket ki mertünk mondani, erősödtünk hitben, amikor egymásért imádkoztunk, akár kis, akár nagy dolgokért. Olvastunk együtt Bibliát, elmélkedtünk Isten nagyságán, szeretetén, kegyelmén, amit fel sem bírunk fogni és énekeltünk együtt dicsőítő éneket.
Szóval igen, Isten így is vezet, Isten nagyon szeret, és nagyon hálás vagyok Neki ezért a lányért.
~ Helga
Isten engedelmességet vár el tőlünk. Téged is arra kér Igéje által, hogy:
„Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld, hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal együtt, akik tiszta szívből segítségül hívják az Urat.” (2Timóteus 2:22, ÚRK)
