Kedves Te…!
…aki végig dolgoztad az Ünnep előtti időszakot, vagy akár az Ünnepet is és csak beesel az asztal mellé. Aki a családod, a vendégek miatt végkimerülésig hajszoltad magad a főzéssel, sütéssel és a takarítással. Te, aki elvesztette egy szerettét az elmúlt év során és most a veszteség, üresség, hiány érzései vegyülnek az ünnepi fények közé. Te, aki egyedül ünnepled, vagy talán nem is ünnepled már a karácsonyt. Te, akinek a karácsony nem örömteli étkezéseket és családi idillt jelent, sokkal inkább nehéz, komplex érzéseket: szomorúságot, haragot, csalódottságat és miegymást.
Köszönöm, hogy végigcsinálod/tad ezeket a napokat. Talán senki nem köszönte meg igazán a munkádat, a fáradozásaidat. Nagyon értékes az, amit csinálsz!
És teljesen rendben van. Rendben van Karácsonykor nem jól lenni. Van helye a gyásznak, van helye a szomorúságnak és mindenféle érzelemnek.
Mert a karácsonyi idilli, nevetős, romantikus filmek és zenék üzenetével ellentétben nem ez az Ünnep lényege. Az az első karácsony nem csili-vili rózsaszín volt. Sokkal inkább csendes, szegényes, kiszolgáltatott, s mindenki számára nyitott.
A Karácsony üzenete és ajándéka a Tiéd is!
Akkor is, ha a nevetés, a társaság, a gazdag asztal vagy a békés ünnep idén távolról elkerült Téged. Jézus nem kerül el Bennünket. Jézus ma is kopogtat a Te és az én életem ajtaján is, és ahogyan anno elegendő volt számára egy kis istálló, úgy ma is pont megelégszik a mi kis poros, rendezetlen, tökéletlen karácsonyi szívünkkel.
S megfordítanám: ezért jó Istenhez közelíteni Karácsonykor, mert csak ekkor érthetjük meg: a Karácsony nem a csillogásról, ajándékokról és jókedvtől lesz ünnep. Hanem Jézustól, az Ő Jelenlététől. Hagyd, hogy melléd üljön, bármi is kavarog most a szívedben, életedben.
S ekkor képes újra fénybe borulni a Karácsonyod. Lehet nem lesznek filmbeillő tökéletes napok. De Ünnep lesz. Mert „egy gyermek születik nékünk” (Ézs 9:5) aki vállalta Értünk a kicsiséget, gyengeséget, kiszolgáltatottságot: ennyire szeretetett minket.
És ha odamegyünk ehhez a gyermekhez a jászolban, akkor Ő meg és bevilágítja a számunkra sötét élethelyzeteinket. Mert Ő maga a világosság. (1 János)
Gyere, üljünk oda még ma a jászolhoz. Ne aggódj, itt nem kell „heppinek” tettetnünk magunkat az Úr Jézus előtt.
