Ez az írás – terveim szerint – egy cikksorozat első része. Egy bibliatanulmány során úgy éreztem, Isten rámutatott arra, hogy nem vagyok a Példabeszédek 31. fejezetének asszonya. Ezt olyan gondoskodó szeretettel mutatta meg, hogy azt éreztem, nem is kell annak lennem. Ahogy végignézek a Biblia női szereplőin, olyan karaktereket és életutakat látok, amelyek számunkra a 21. században is iránymutatók lehetnek. Tanulhatnánk tőlük, inspirálódhatnánk az ő cselekedeteikből. Miért ne? Hiszen mi a cselekvő és hatalmas Isten munkatársnői vagyunk. Ahelyett, hogy önmagunkat keresve csapongunk a világban, lehet, meg kellene hallgatnunk azt, mit mond a nőkről és a nőiességről annak Alkotója.
Márta
Lukács evangéliumában, a 10. fejezetben olvasható egy történet két testvérről, Máriáról és Mártáról (Lukács 10:38-41). Jézus a két nő városába érkezik, és Márta a házába fogadja őt és a tanítványait. Márta sürög-forog a konyhában, ami akkoriban nem volt olyan kényelmes, mint manapság. Arról nem is beszélve, hogy több mint egy tucat emberre kellett ételt készítenie. Egy három fős család részére elkészíteni egy komplett ebédet is órákig tart a mi modern konyhánkban, nemhogy akkor és annyi emberre főzni. Szerintem Márta szeretett volna kitenni magáért. Egy fontos embert vendégelt meg és a legjobb falatokat szerette volna elé tenni. Ez így nincs leírva a szövegben, de ismerős Márta karaktere. Amíg az étel készült, addig Jézus tanította a jelenlévőket, akikhez Mária is csatlakozott. Ő „leült az Úr lábához”. Márta ezt nem nézte jó szemmel. Ott maradt a sok feladattal, egyedül. Tudta, hogy ha nem lesz készen, akkor szégyenben marad. Milyen vendéglátó az, aki a ragu mellé nem ad kenyeret? Mit fognak szólni, ha megégeti a kalácsot? (Abból kiindulva, hogy Jézus követői kalászt téptek, hogy csillapítsák éhségüket, szerintem a legegyszerűbb étellel is elégedettek lettek volna.)
Én is voltam hasonló helyzetben. Olyan ez, mint amikor a munkámmal határozom meg önmagam és másokat is. Továbbmegyek, a sikereimet és a kudarcaimat is ezen keresztül ítélem meg, így saját magamat is. Ha sikertelen vagyok a munkában, akkor saját magam is sikertelen vagyok. Más területen szerzett érdemeim eltörpülnek ennek árnyékában. Felmerülhet a kérdés, hogy például egy bankár vagy egy fodrász és Márta között mi a hasonlóság?
Az 1970-es években, az Egyesült Államokban elindult egy komoly változásokat hozó nőjogi mozgalom. Ennek a vezetője Bella Abzug volt. A mozgalom ellen háziasszonyok és konzervatív nők tiltakoztak, akik azt hangoztatták, hogy nekik minden jó úgy, ahogy van, nem szeretnének változást. A tiltakozásból ellenmozgalom lett, amire Bella azt reagálta, hogy (nem szó szerint idézve): „Röpiratokat írnak, közösségeket szerveznek, marketinget csinálnak. Gratulálok, hölgyeim, maguk dolgozó nők.” – és itt a lényeg. A világ akkor tud rólad véleményt mondani, ha valamit letettél az asztalra. Teljesítményt. Az is munka, ha vállalkozó vagy, és az is, ha felneveltél hat gyereket, vagy ha nívós egyetemre kerültél be. Ez régen se volt másképp.
Ha ezt a cikket úgy olvasod most, hogy épp általános iskolás vagy, esetleg középiskolás, akkor gondolj arra, hogy most mi határoz meg téged. Ha kézilabda edzésre jársz, akkor kézis vagy. Ha van barátod, akkor neki vagy a csaja. Tied az osztály legjobb Tiktok-ja vagy Insta fiókja. Talán pont te vagy az osztályban a legnépszerűbb youtuber. Éppen ezért te is át tudod érezni Márta frusztráltságát. A teljesítményed miatt érezheted magad értékesnek, fontosnak.
De mondok valamit, nincs ez jól és valójában nincs is így. Tény, hogy a világot a tettek viszik előre.
De nem attól vagy értékes, hogy kiváló kalácsot tudsz sütni vagy jó érdemjegyet szerzel a suliban, esetleg sok követőd van.
Tudom, hogy ezt érzed. Én is ezt érzem. Márta is ezt érezte. Amikor megelégelte, hogy egyedül dolgozik, odaállt Jézus elé: „Nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” Látod ezt? Márta kimondta, hogy úgy érzi magára maradt és ezzel nem törődik senki.
Jézus azt felelte az asszonynak: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” A vendégszeretet akkor is érezhető, ha nem háromfogásos ebéd kerül az asztalra, akkor is lehetsz jó és kedves barátnő, ha nincs ezer követőd Tiktok-on. Akkor is értékes vagy, ha valamelyik vizsgád vagy tantárgyad nem sikerül.
Jézus válasza egyszerre meghökkentő és megnyugtató mégis. A szöveg nem emlékezik meg arról, hogy ezután mi történt. Lehet, Márta a válasz hallatán elcsüggedt, de az is lehet, hogy fellélegzett. Bármilyen kérdés is motoszkál benned, ha erre Jézus azt válaszolja, hogy „ne nyugtalankodj emiatt, csak tölts velem időt és higgy bennem”, akkor milyen érzés fog el?
Akkor is elég vagy, amikor nem tudod letenni azt a teljesítményt, amit elvárnak tőled vagy elvársz magadtól.
Hittel elfogadod és megnyugtat ez a tudat? Esetleg megdöbbent és kijózanít, hogy rossz helyről tápláltad az önértékelésedet? Gyere velem a kegyelem trónusához, ahova Márta is megérkezett! Elisabeth Elliot híressé vált idézetével szeretném zárni ezt a cikket és azt szeretném, ha ezt a gondolatot vinnéd magaddal: „Az a tény, hogy nő vagyok, nem tesz engem másfajta kereszténnyé, de az a tény, hogy keresztény vagyok, másfajta nővé tesz.”
A világban mindig lesz egy mérce, amihez tudod majd mérni magad, nem kell újabbat és újabbat állítani. Bármilyen feladatod is van ebben a világban, te elsősorban Isten leánya vagy! Ő küzd érted és nagyon szeret téged – ezt ne felejtsd el!
Madarász Anna
