Gyakran elfeledkezünk erről a mondásról, pedig nap mint nap hány ilyen általánosított mondatot használunk, vagy ezek alapján éljük az életünket. Biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer mondtak már neked olyat, ami, ha nem is szándékosan, de bántó volt, nem esett jól. Sőt, biztos, hogy te is mondtál már olyat egy melletted állóra, ami megsérthette, megbánthatta. Figyelünk arra, hogy mi hagyja el a szánkat? Figyelünk arra, hogy ez milyen lavinát indíthat el a másik lelkében?
Nehéz nekifognom ennek a tanúságtételnek, mert amit most le fogok írni, azzal még a mai nap is küzdök, az életem része. Talán nem véletlen, hogy kb. két éve, amikor Niki megálmodta az új különszám sorozatunkat, engem képzelt el az Önismeret különszám címlapjára. Pedig akkor még nem is tudhatta, mennyi mindenen mentem és megyek keresztül ebben a témában. Épp ezért fogok neki ilyen nehezen, hiszen nagy a nyomás. Tudom, hogy amit most megosztok veled kedves Bella lány, annak súlya van. Hadd meséljem el most neked, hogy a felnövekedésem során miként alakult az énképem.
Ha visszaugrunk az időben kb. 15-16 évet, egy vidám duci kislányt látok, aki szerető környezetben élt. Mindig is kicsit teltebb volt a testalkatom a családi genetika miatt. Gyerekként is megtapasztaltam emiatt a kiközösítést, de akkor még nem vettem ennyire magamra. Viszont tudtam magamról, hogy más vagyok, mint a többi szép, vékony kislány.
Bár mára már sokat nevetünk rajta a testvéreimmel, de kicsiként a Nagypapám gyakran becézett Gurigának a Pólyás vagy a Picike mellett. Persze tudom, hogy sosem bántó szándékkal, hanem szeretetből mondta, de gyermekként berögzült a fejembe, hisz szinte mindig így szólított. Ahogy egyre nőttem, a testi adottságaim nem sokat változtak. Igaz, nem voltam túlsúlyos, de gyakran éreztem és éreztették velem, hogy nem vagyok elég vékony.
Na már most, ha az ember lánya ilyen gondolatokkal megy bele a tinédzser korba, az nem túl egészséges. Egy olyan időszakban, amikor amúgy is instabilak vagyunk, nem mindegy, hogy milyen alapról indulunk. Én egy homokra épített házban éldegéltem a tinilányságomat. Össze is omlott gyorsan…
A teljes cikk a Húsvétkor megjelenő Önismeret Különszámban lesz elérhető. Támogasd adományoddal a Különszám megjelenését, hogy minél több fiatal lányhoz eljuthasson!
