Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy egy hajszálon múlt, hogy a férjemmel találkoztunk… Egész ismerkedésünk, járásunk és jegyességünk telis-tele volt kihívásokkal és nehézségekkel.
A megpróbáltatások ellenére az ismerkedésünk áldásokban gazdag időszak volt, amelyben számtalan imánk talált meghallgatásra.
Amikor Francescoval először találkoztam, pont egy nehezebb időszakon voltam túl. Ahogy sokan mások, úgy én is főállásban dolgoztam az egyetem mellett, így eléggé kimerült voltam abban az időszakban. Miközben éppen a felnőtté válás nehézségeivel voltam elfoglalva, még nem gondoltam, hogy napokon belül találkozni fogok a jövendőbeli férjemmel. Mivel a hit központi szerepet játszik az életemben, már évekkel azelőtt, hogy megismertem volna őt, rendszeresen imádkoztam a jövőbeli férjemért. Elhatároztam, hogy csak keresztény fiúval fogok ismerkedni, sőt azt gondoltam, hogy az lenne a lehető legjobb, ha azonos társaságból, vagy egy általam ismert gyülekezetből ismernék meg valakit…
Nos, Isten ezt kicsit másképp látta. A férjemmel, Francescoval 2018 januárjában találkoztunk először a Budapesti Szabó Ervin könyvtárban, ahol én az államvizsgámra készültem.
A barátaival egy hosszú hétvégére látogatott el Magyarországra, és egy kora reggelen, amíg a barátai aludtak, ő útnak indult, hogy felfedezze a várost. Így jutott el egészen a könyvtár főlépcsőjéig, ahol egymásba botlottunk. A többi, ahogy mondani szokták, már csak történelem… Miután megtudtam, hogy számára milyen fontos Isten, nyitott lettem az ismerkedésre. Amíg ő Budapesten volt, mindennap találkoztunk és megismertük egymást egy bizonyos szintig. Teljesen levett a lábamról azzal, hogy mennyire intelligens, jólnevelt, kedves és egyben vicces. Rengeteg mindenben fel tudtam nézni rá, amik közül a legfontosabb talán az Isten iránti szeretete és a tisztaság iránti elhivatottsága volt. Mindemellett igazi nőnek éreztem magam mellette. Minden annyira természetesen alakult…
Miután visszament Brüsszelbe, folyamatosan beszélgettünk, naponta órákat beszéltünk telefonon… Mivel én légiutaskísérőként dolgoztam akkoriban, számomra az utazás a mindennapjaim részét képezte, így sokat voltam Brüsszelben. Azonban akármennyire is jónak találtuk ezt a kapcsolatot, mindketten egyetértettünk abban, hogy a rövid találkozások és a telefonos kapcsolattartás egyszerűen nem elég egy házassághoz…
A rózsaszín köd ideig-óráig tart, a házasság viszont egy komoly döntés, ami egy életre szól.
Fontos volt, hogy megismerjük egymást még jobban ahhoz, hogy megértsük, mi a másik motivációja, miért is akarjuk ezt a házasságot… Ami még ennél is fontosabb volt, hogy megértsük, mit gondol Isten erről a kapcsolatról. Így hát sok-sok imádság után akadt egy lehetőség a számomra, amivel Brüsszelbe költözhettem egy fél évre. Ez hatalmas lépés volt a részemről, hiszen a hétköznapi életemet, a barátaimat, a gyülekezetemet, a családomat kellett magam mögött hagynom… És hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt, mert piszkosul nehéz volt, és a mai napig nehéz, hogy nem lehetek a szeretteimmel. Azonban sosem állt távol tőlem annak a gondolata, hogy külföldön éljek, így egyszerre hatalmas kaland is volt egyben. Féléves szerződéssel voltam kint, aminek a végén Francesco megkérte a kezem.
Az esküvőnket 2020 nyarán, Francesco szülőföldjén, Szicíliában tartottuk meg. A koronavírus miatt sajnos sokan nem tudtak részt venni a nagy napunkon, amit nagyon bánunk. Ugyanakkor egy csodálatos nap volt, és azt kívánom, bárcsak újra és újra visszapörgethetnénk az időt, hogy újraélhessük azokat a különleges pillanatokat… Másnap a nászutunkon arról beszélgettünk, hogy milyen nagy békességgel a szívünkben mondtuk ki az igent az oltárnál. Mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Egy pillanatig sem volt kétely bennünk, alig vártuk, hogy ez a csoda megtörténjen. Visszatekintve úgy gondolom, hogy abszolút megérte a sok várakozás és próbatétel. Nehéz szavakba önteni azt, hogy mennyire hálásak vagyunk Istennek ezért a házasságért. Az életem mondhatni teljesen a feje tetejére állt, azonban minden egyes nehézség csak megerősít minket és közelebb visz egymáshoz és Istenhez.
Írta: Thamó Barbara
Fotós: Alessandro Marzullo
