Tehát, ki vagyok én? Itt a második részben még mindig erre a fontos kérdésre keressük a választ!
Isten képmására lettem teremtve!
Ám, Isten képmása bennünk eltorzult a bűnesettel kezdődően. Már nem azok vagyunk, akik lehettünk volna. Gyenge, bűnös, gyarló emberek vagyunk, akik nem tudjuk megmenteni magunkat. Képtelenek vagyunk kiszakadni ebből az ördögi körből. Kell valaki, akinek az ereje, hatalma meghaladja a miénket. A kereszt arról beszél, hogy a bűneinknek súlya van. Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele is beszél arról, hogy szeretnénk jót tenni, de saját akaratunkból nem megy, mert mi nem vagyunk képesek megszabadítani magunkat: „Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt teszem, amit nem akarok. […] Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?
Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róma 7:19, 24—25, ÚRK) Van remény Krisztusban! „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 6:23, ÚRK)
Mióta Krisztus él bennünk, tudjuk választani a jót, tudunk engedelmeskedni. Vele minden lehetséges, mert: „Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít.” (Filippi 4:13, ÚRK)
Sok szép igeverset lehetne még felsorolni, de ezek felkutatását inkább az olvasóra hagyom. Egyetlen utolsó mondat van, amely mindig szíven üt, ha olvasom. Ezt keresztelő János mondta az Úr Jézusról, de azt hiszem, én is elmondhatom:
„Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem.”
Csak úgy lehet megtalálni igazi identitásunkat Krisztusban, ha készek vagyunk arra, hogy a régi énünk, az óemberünk egyre kisebbé váljon. Engedjük hát, hogy Ő növekedjen bennünk!
„Ki vagyok én,
Hogy a mindenség Ura
Hallja hangomat,
Látja gondomat?
Ki vagyok én,
Hogy a Hajnalcsillag is
Minden útamon előttem halad?
Nem azért, aki vagyok,
de azért, amit tettél,
nem azért, amit teszek,
de azért, Aki Te vagy!
Nézz rám, csak hervadó virágszál,
csak porba hulló árnyék,
csak csepp az óceánban,
mint párát, visz a szél,
mégis felém fordul arcod,
Uram, hallod, ha kiáltok,
És azt mondod nekem:
Enyém vagy!
Ki vagyok én,
hogy bár látod bűnömet,
újból rám emeled szent tekinteted?
Ki vagyok én,
hogy a hangod hallhatom,
és a vihar csendesül kívül és belül?
Nem azért, aki vagyok,
de azért, amit tettél,
nem azért, amit teszek,
de azért, Aki Te vagy!
Nézz rám, csak hervadó virágszál,
csak porba hulló árnyék,
csak csepp az óceánban,
mint párát, visz a szél,
mégis felém fordul arcod,
Uram, hallod, ha kiáltok,
És azt mondod nekem:
Enyém vagy!”
Neked milyen igeversek, versek jutnak eszedbe ebben a témában?
Köszönjük, ha megosztod velünk! A Bella Girl Szerkesztőségünkre küldheted: hello@bellagirlmagazin.hu
Szeretettel és Bella Girl Öleléssel:
Benedek Rákhel – Mirjám
