„Lásd, eléd tárta ezt a földet, Istened, az Úr. Vonulj ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta az Úr, atyáid Istene. Ne félj és ne rettegj!”
(5Mózes 1:21)
Kedves Bella-lányok!
Olykor elbátortalanodunk. Azt hisszük, sőt, tudjuk, hogy jó úton járunk, Isten vezetésében, de közben belül bizonytalanok vagyunk, félünk, hogy hibázunk, kételkedünk magunkban, az elhívásunkban, sokszor talán még Istenben is. És az önvád csak fokozódik, a bizonytalanság örvénye lassan magával ránt. Én is ebben vagyok mostanában.
Rohanásban voltam az egyetemi feladatok miatt, de tudtam, szükségem van Isten bátorítására, a mennyei Édesatyám szavára, amely biztat, bátorít és olykor akár meg is int. Szükségem volt rá és Isten is tudta, hogy szüksége van rám, ezért elhívott egy hétvégére Sáros községébe, Erdély egy eldugott kis településére, Fogaras mellé, ahol találkozni akart velem, ahová a Válaszd az Életet Alapítvány, ahol önkénteskedem, egy ima- és böjt hétvégét szervezett.
Ez a hely első ránézésre pont olyan volt, mint amilyennek én éreztem magam: szép, de sokszor szinte észrevétlen.
Én is gyakran láttam magam így: olyannak, aki elkerüli mások figyelmét, és nem is mer előlépni. Olyannak, aki fél nyitni mások felé. Olyannak, aki egyedül érzi magát, miközben ő különül el másoktól. Eleinte bele se gondoltam, milyen lesz a hétvége, majd azon kaptam magam, hogy Isten a szívemre beszél.
A 139. zsoltár által szólt hozzám. Szeretetével jött felém Isten:
„Magasztallak, mert félelmes és csodálatos vagy. Csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt…”
(Zsoltárok 139:14)
Félve, de hittel vallottam meg. Azzal a mustármagnyi hittel, ami nagyobbra nő annak a kezében, aki a mennyet és a földet alkotta.
Neki van hatalma növekedést adni. Erre vágyom. Ebben hiszek.
Aznap ragyogtam, és azon kaptam magam, hogy Isten megvidámította a szívemet. Kézhez kaptam egy levelet is, amit én írtam magamnak tavaly augusztusban. Félve bontottam ki, nem tudván, mit tartalmaz, de kellemes meglepetés ért magammal kapcsolatban. Lentebb idézek pár sort belőle, hiszem, hogy számotokra is bátorító lesz.
„Értékellek, Stefi, és köszönöm a mélységedet, köszönöm a vágyat, hogy növekedni szeretnél Istenben, és azt, hogy másokat is meg akarsz ajándékozni az Istenbe vetett élő hittel.“
Arra bátorítalak titeket, kedves Bella-lányok, engedjétek, hogy Isten a szívetekbe írja a törvényét, adjon nektek hússzívet, és távolítsa el a kőszívet, mert akkor lesztek olyan lányok, akik tudják, a mennyei Atya, annyira szereti őket, hogy Fiát adta értük. Arra bátorítalak, merjetek bölcsességet kérni Istentől, mert Ő szemrehányás nélkül ad mindenkinek, aki szomjúsággal kéri, és aki igazán vágyik jobban megismerni Őt. Felüdíti a megfáradt szívet, és megújít szeretetével, mert hűséges.
Mindenért Őt illeti hála.
“Isten az én erős váram! Ő teszi tökéletessé utamat! Olyanná biztossá teszed lábaimat, mint a szarvasoké! Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.“
(2Sámuel 22:33–34)
