Ha az élet épp nehéz; akkor is szeret engem az Atya.
Igen, annyira szeret, hogy azt is elbírja, ha haragomban veszekedve imádkozok. Ha csalódott vagyok és nem értem a tervét. Akkor is szeret, ha épp nagyon makacs lánya vagyok és 8 kilóméterrel messzebb vagyok, mint amit Ő szeretett volna. Szeret a tökéletlenségemben, fáradtan, bűnösen. Mert a gyermeke vagyok és akart engem. Mert nem tudnék semmit sem tenni, ami elválaszt Tőle. Amitől jobban szeretne, vagy épp kevésbé. Mert a szeretete körülvesz. Lehajol mellém, amikor épp sírógörccsel összekuporodva ülök egy sarokban. A vállam alá nyúl, amikor éppen nagyon nehéz- és velem együtt sír, gyászol vagy haragszik értem. Egy ilyen közeli Istenem, Atyám, Apukám van. Aki előtt kiönthetem a lelkem. És Ő nem hagy el egy pillanatra sem.
Lehet, hogy nem úgy alakul az életed, ahogy elképzelted. Lehet, hogy nem olyan könnyű, mint ahogyan szeretnéd. Lehet, hogy sokkal jobban fáj, mint ahogy valaha is gondolni merted volna.
De nem vagy egyedül.
Mert bármin is mész éppen keresztül, bármi miatt nehéz a lelked, az Atya melletted van. Még akkor is, ha nem érzed. És betakargat, mint a legjobb Édesapa:
„Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” Zsoltárok 91:4
Fuss oda Édesapánkhoz. Hidd el, bár épp nagyon nehéz: akkor is szeret Téged az Atya.