Kedves lányok, itt most egy olyan témát hozok elétek, amivel talán mindannyian küzdünk, hol több, hol kevesebb sikerrel. Bizony sokszor olyan dolgokba bonyolódunk bele, amelyeket jobb lett volna elkerülni. Olyan helyekre megyünk, amiket utólag megbánunk, annyit költekezünk felesleges cuccokért, amit utólag mindig belátunk, hogy pazarlás volt, és annyi feladatot vállalunk magunkra, hogy majdnem beleroskadunk, így nem is igazán van benne örömünk.
Miért olyan nehéz adott pillanatban meghúzni a határainkat és nemet mondani? Kinek akarunk megfelelni? Milyen űrt igyekszünk betölteni?
Nos, az biztos, hogy a bennünket körülvevő emberek, csoportok, nagy hatással bírnak döntéseinkre. Nem könnyű kilógni a sorból, szembe menni az árral, hisz akkor olyan furcsának tartanak. Pedig néha igenis határozottan ki kell állnunk a saját értékrendünk mellett, akkor is, ha ennek ára van.
Tiszteld a határaid, ne engedj a nyomásnak. Adj magadnak időt, hogy egy-egy döntéshelyzetben végigfuttasd, a választási lehetőségek hosszú távú kimenetelét. Jó vagy rossz irányba visznek? Békességed van benne?
Ha úgy látjuk, hogy valami már nekünk sok, legyen ez tényleg bármilyen csábító dolog, vagy akár plussz teendő, akkor legyünk szabadok arra, hogy szavakkal és tetteinkkel is kifejezzük, hogy ezt a terhet nem szeretnénk már vállalni. Legyünk bátrak megindokolni szépen, miért érezzük és tudjuk a szívünk mélyén, hogy miért nemleges a döntésünk.
Olyan jó, hogy Isten mellettünk áll ezekben a nehéz percekben, s ha kérjük Ő ad nekünk erőt, bölcsességet, hogy meg tudjuk húzni jól a határainkat. Ő határtalanul szeret minket, s a legjobbat kínálja nekünk. Istent dicsőíti, amikor helyes döntéseket hozunk, amikor megmaradunk az igaz ösvényen, amikor merünk mások lenni, mint a többség.
Szabadok vagyunk nemet mondani az „X”-edik sörre, mert tudjuk, hol a határ. Egyszerűen nem arról kell szólnia egy összejövetelnek, hogy mértéktelenül iszunk, majd totál rosszul leszünk. Ugyanígy az evés terén is meghúzhatjuk a határainkat: mit, mikor és mennyit fogyasztunk. Családi étkezéseknél ugye jellemzően kínálgatják az embert, egyél még Drága, ebből is, ó még azt is kóstold meg, aztán a többit elcsomagoljuk még az útra. Szeretetből ad az ember, de ha valamilyen ételt szándékosan éppen kerülünk vagy csak szeretnénk mértékletesek lenni, akkor is szabadok vagyunk ezt finoman jelezni. Ha impulzív vásárlási szokásokkal küzdünk, akkor sokat segít, ha előre összeírjuk, hogy mire van szükségünk igazából. Különösen ruhavásárlánál álljunk meg egy percre, pásztázzuk végig a kiválasztott cuccokat, s tegyük fel magunknak a kérdést: Valóban szükségem van erre? Elfér még a szekrényemben, vagy már amúgy is kidől a nadrágok sora? Hányszor fogom én ezt hordani? Megengedhetem magamnak anyagilag, hogy ezt a darabot megvegyem? Ha elbizonytalanodsz, s érzed, hogy jobb lenne valamit visszatenni a polcra, akkor tedd meg! Utólag valószínű beigazolódik, hogy jól döntöttél. Mi lesz akkor, ha mégse? Abban az esetben még mindig vissza tudsz menni, s újra felpróbálhatod.
Ha fáradtnak és túlhajszoltnak érzed magad, nincs időd csak úgy otthon lenni és kedvelt hobbijaidra időt szakítani, rohansz egyik eseményről a másikra, akkor lassíts! Gondold át a napirended, s merj nemet mondani arra, ami túl van a határaidon.
Bizony sokszor nem könnyű meglépni, hogy valamiről lemondjunk. Úgy kell erre is tekinteni, mint egy tanulási folyamat, amiben fejlődhetünk. Ha elbukunk, megbánjuk, majd akkor utána is van új esély.
Kelj fel és menj tovább!
Az a jó hír, hogy minden reggel, egy új nap kezdődik: sok-sok lehetőség tárul elénk, hogy gyakoroljuk szabadságunkat a nemet mondás terén.
Hajrá!
