Ma egész nap az Adventon járt az eszem. Teljesen körbelengett a hangulat, az elmémbe emlékek, illatok kúsztak be. Az Anyukámmal hónapok óta először tudtunk együtt filmet nézni – s persze egy karácsonyi filmre esett a választás. Az egész reggel kezdődött, amikor a barátomnak készítettem egy adventi kalendáriumot. Miközben dolgoskodtam, elgondolkodtam azon, hogy mit is jelent nekem az Advent, a Karácsony.
Mert mit is jelent az Advent szó?
Várakozást és eljövetelt. Várakozunk-e még igazán? Erre a mondatra a legtöbb női családtagom valószínűleg azt felelné, hogy igen; várom a Karácsony végét!
Persze, a karácsonyi ételek, az ajándékok, mindez megszervezése nagyon sok időt és energiát igényel. Én mégis szeretnék idén kicsit megállni és szeretném jobban megélni ezt az időszakot.
A Karácsony mindig tele van illatokkal, ízekkel, kapcsolatokkal, közös sütésekkel és étkezésekkel, fényekkel, a meleg és hideg váltakozásával, régi és új hagyományokkal. Rohanással, idegességgel és örömmel. Mindez egyben jelenti számomra a Karácsonyt. Illetve egy másik, sokkal mélyebb jelentése is van: Isten közeljövetelét. Mióta elkezdtem keresni Istent, minden évben máshogyan élem meg a Karácsony lelki, hitbeli részét. Volt, amikor nagyon sok mindent formált bennem Isten az adventi időszak alatt, de olyan év is volt, amikor épp csak beestem a vizsgák és készülődések mellől Szenteste. Mégis minden évben találkozott Velem Isten. Egy dalban, egy Igében, egy Youversion tervben vagy egy istentiszteletben.
A Karácsony ennek az ünnepe:
Isten annyira közel szeretett volna jönni Hozzánk, hogy felvállalta az emberi létet.
Belépett ebbe a néha nagyon furcsa világunkba és átélte annak minden nehézségét és kihívását… meg még sokkal többet. S Karácsonykor, illetve már most az Adventben azért is hálás vagyok, hogy Isten mind e mai napig közel maradt Hozzám és szeret.
A Karácsony ennek a háromoldalú szeretetnek az ünnepe. A szereteté, melyet mi adunk a családjainknak, a szereteté, melyet mi kapunk tőlük, illetve annak a szereteté, mely életünk világossága és mozgatórugója lehet, ha elfogadjuk azt. Ami sokkal nagyobb minden szeretetnél. És nem azért nagyobb, mert Karácsonykor minden fancy. Bár a karácsonyi bejgli elfogy, a romantikus filmek meg Kevin február környékére sikeresen kikopik a TV-ből, és az ajándékok is elvesztik majd csillogásukat, de a Szentháromság Isten szeretete még jövő novemberben, sőt azután is megváltó, körbevevő, gyógyító erő marad.
Engedjük be idén lelkünkbe együtt az ünnep pillanatait, hagyjuk, hogy átjárjon bennünket a fény és az illat, álljunk meg néha két fejvesztett rohanás közt és hagyjunk egy szusszanásnyi időt önmagunknak, hogy rácsodálkozhassunk: Isten idén is el akar jönni Hozzánk. Az életünkbe, a szívünkbe, az Ünnepünkbe.
S hogy két bejgli sütés vagy halászlé főzés közben legyen egy Ige is, amin elmélkedhetünk, szeretném itt hagyni Neked azt a sort, ami ma engem megfogott:
Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. János 1:9
Áldott Adventi készülődést!
Fannygirl
