Gondoltál már arra, hogy mennyi apró vízi lény van, amit talán még mikroszkóppal se láttak, de már az örökkévalóságban megformáltattak? Hány féle madárfaj van, amit még fel se fedeztek? Értünk, emberekért vannak ők, vagy talán minden apró lénynek meg kellett formáltatnia, hogy a kozmikus rend fennálljon? A víz feneketlen mélységeit ember még nem tárhatta fel. Talán soha se fogja. Van, ami csak az Atya titka.
Vajon, hogy történhetett a teremtés a valóságban? Nincs ahhoz kellő képzelőerőnk, hogy le tudjuk játszani a lelki szemeink előtt azokat a folyamatokat, amik valóban végbementek az állatok, az ember és mindenféle élőlény létrejötténél. A természetfilmekben látott módon, a lassított és gyorsított felvételeket hívom ilyenkor segítségül a fantáziámba, de ez sokkal zseniálisabb és lélegzetelállítóbb lehetett a Teremtőnél, ahogy a láthatatlanból előhívta a láthatót.
Egy zeneszámot szeretnék nektek bemutatni, ami a teremtés ötödik napját tárja elénk. (1 Mózes 1,20-23)
Az ötödik nap előtt mit is teremtett meg Isten a Föld kerekségén? Első napon a világosságot és a sötétséget alkotta meg. A második napon az égboltozatot teremtette meg, valamint a felső és az alsó vizeket szétválasztotta egymástól. A harmadik napon a szárazföldet hozta létre a növényekkel. A negyedik napon az égitesteket munkálta meg. És íme, el is érkeztünk az ötödik naphoz, amikor a vizek és az ég benépesedett mindenféle állattal.
Hálás vagyok Istennek, amiért madarak lepik el az eget és úszó lények a mélységeket. Unalmas lenne az élet nélkülük. Szépséget, játékosságot hoznak be a szürkeségbe, arról nem is beszélve, hogy a főbb táplálékunk forrásai.
A minap ültem a tavaszias napsütésben egy padon, ahol megannyi rovar szállingózott, s ahogy tovább szemlélődtem, felbukkant egy kacskaringózva szálló madár az ég színpadán. Eszembe jutott a zsoltárokból egy rész:
“Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók, apró állatok nagyokkal együtt. Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.” Zsoltárok könyve 104,25-26
Létezik, hogy Isten valamit csak azzal a céllal hozott létre, hogy játsszon az Ő és a mi gyönyörűségünkre? Abban a pillanatban csak én figyeltem meg a madár röptét, más nem látta. Olyan érzés volt, mintha ez a pillanat csak nekem készült volna. Akkor és ott: csak én, a madár és Isten jósága volt jelen.
Tetszik, ahogy a videóklipben a galamb felbukkan: a Szentlelket ábrázolja, Isten Szellemét, amit kiárasztott minden létezőre, és amitől minden életre kelt.
https://www.youtube.com/watch?v=rAyRvDCsZ0M
Szabó G. Viktória
