Kedves Bella Girl olvasók!
Régen írtam már nektek, magamnak bármit is, de talán még emlékeztek a legutolsó cikkemre. Az első részben leírtam a bennem kavargó érzéseket a gimnázium befejezésével kapcsolatban. Valamint azon is közösen gondolkodhattunk, hogy miért esik olyan rosszul a változás az embereknek.
Azóta eltelt egy kis idő, közeledik a szeptember, hamarosan indul az izgalmas egyetemi élet. Mégis, én még nem érzem magam késznek, megérkezettnek. Még tart a változás állapota.
Az életünkben amikor megváltozik valami, főleg, ha az a valami jelentős része volt addig, igen drasztikus lépésekre vagyunk képesek. Ilyen sztereotípiának számít például, amit sokszor a nőkről mondanak…Ha egy nő nagy változáson megy át, vége lesz egy kapcsolatnak, elköltözik, szakmát vált – vagy gondolhatunk bármilyen nagyobb volumenű fordulatra- általában levágatja a haját, esetleg befesteti, új stílusra vált. (Persze tudjuk, hogy ez egy sztereotípia, nem minden esetben igaz vagy érvényes)
Megmondom őszintén, rám igaz ez a gondolkodás.
Egész nyáron időről-időre megálltam a tükör előtt és nézegettem, vajon tetszenék-e magamnak rövidebb hajjal.
(Megsúgom, még nem jutottam döntésre.)
Azért, mert még folyamatban van a változás. Nem várhatom el magamtól, és Te sem várhatod el magadtól, hogy pikk-pakk átállj egyik helyzetből a másikba. Ha eddig gimibe jártál, nem tudod rögtön feldolgozni, hogy mostmár gólya vagy. Ha eddig kapcsolatban éltél valakivel, nem tudod egy nap alatt, sőt egy hónap alatt se feldolgozni, hogy mostmár egyedül vagy. Sorolhatnám még a példákat, de nem fogom, úgyis tudod, ha az életedben ilyen állapot van, miről beszélek.
Ezért kérlek, hogy ne várj el magadtól olyat, ami lehetetlen!
Ne akarj egy pillantás alatt egy teljesen más életbe belehelyezkedni, úgysem fog menni! Ahogy az előző részben írtam: úgyis ott marad a régi én lezáratlanul.
Ez okozza a drasztikus lépéseket…Meg akarjuk menteni magunkat a nehéz, kellemetlen időszaktól. Azt gondoljuk, a hajunk, kinézetünk kicserélése majd hirtelen az új emberré tesz. Aztán meg csodálkozunk, ha megbánjuk. Ugye, hogy rájössz Te is, hogy jobban szeretted a hosszú hajad?
Na, de nem is akarok tovább a hajvágásról írni, mert nem ezen van a hangsúly. Sokkal inkább azon, hogy hagyj időt magadnak! Ha hirtelen felindulásból döntesz, nem fog megnyugodni a lelked. Attól, hogy telerakod programokkal ezt az időszakot, nem teszel jobbat magadnak. Való igaz, nem fogsz sokat agyalni a kellemetlen témákon. De nem is tudsz dolgozni rajtuk, vagy esetleg magadon.
Ahogy az első részben írtam:
Hagyj időt magadnak, hogy kialakítsd és megismerd az új Ént!
Puszillak:
Domis