Veletek is történt már olyan, hogy elhanyagoltátok a hitetek? Azt hittétek, már stabilan hisztek az Úrban, illetve tudtok Róla mindent. Elég bölcsek és kiegyensúlyozottak vagytok, DE valami mégis kiborít ebből az élethelyzetből. Hirtelen üresnek kezditek érezni magatokat, egyre több félelemmel kell szembenéznetek. Ha már te is tapasztaltál hasonlót, akkor egy hajóban evezünk. Hadd meséljem el, én hogy hibáztam el.
Erasmus ösztöndíjjal kimentem Dublinba 3 barátnőmmel fél évre. Eleinte járogattunk templomba, de elszomorítottak a FELSZÍNES (?) misék. Igen, jól hallottátok, felszínes. Ezalatt a mise kereteinek be nem tartására, a közös imák és éneklések hiányára, illetve a prédikáció “mondok néhány szót, csak essünk már túl rajta” hozzáállásra gondolok. Tehát a lelki élet ápolása igencsak szegényes. (Tisztelet annak a kevés kivételnek). A templomba járásunk így meggyérült, a hit ápolása is megállt. Én meg nagy ügyesen magamban elkönyveltem, hogy az ottani Egyház a hibás, amiért idekerültem. Persze… milyen könnyű másra kenni mindent, ezzel áthelyezve a felelősséget, legyen ez akármilyen helyzet. Ez az én hibám volt! Ha becsuknak előtted egy ajtót, kopogtass egy másiknál.
El kellett volna kezdenem használni az internet által kínált lehetőségeket: online Biblia, online videók/beszélgetések, elmélkedések meghallgatása és folytathatnám a sort.
Mindent lehet, csak akarni kell!
Én mindig is egy nyitott embernek tartottam magamat. Akármilyen témáról el tudok beszélgetni, legyen az például párkapcsolat, karrier, pénz. De a hit témáját nehezen hozom fel bárkinek is. Épp itt az ideje, hogy lépjek! Ilyen nehéz lelki időszakokban mindig azt várom, hogy Isten adjon/szóljon hozzám. Arra is nyitottnak kell lenni, az tény! De adni is kell! Azt mondják, hogy ha magyarázol valamit egy személynek (például egy diáknak), a magyarázó fél is jobban megérti a dolgot. Azzal, hogy én ezeket a gondolatokat megfogalmaztam és papírra vetettem, tudatosítottam magamban az elkövetett hibákat. Ugyanakkor remélem, másoknak is tudok adni valamit ebből a rövidke írásból.
Kívánom azt, hogy mindenki tudja felismerni, ha ezen az úton jár. Akkor a megbánás mellett hálásnak is kell lennünk.
Milyen jó, hogy felfedeztem magamban ezt a hibát!
Milyen jó, hogy el tudok kezdeni jó felé haladni, tenni a lelki életem fellendüléséért! Ma is tanultam valamit, jaj de jó!
Istennek terve van velem, ezért figyelmeztet, én pedig válaszolok figyelmeztetésére. Még ha nehéz is, Ő ugyanúgy segít továbbra is.
Még annyi témát meg kell beszélnünk! Majd még jelentkezem.
Bella Girl öleléssel és sok szeretettel:
Lilla