Az őszinteség az egyik legnagyobb erősségünk, ugyanakkor a legnagyobb veszteségünk is. A tíz parancsolatban meg volt írva, hogy “Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy.” Az első része tiszta és világos: mindig az igazat kell mondjuk. „Mások becsületében kárt ne tégy.” Nagyon fontos, hogy tudjuk: akkor is kárt tudunk tenni mások becsületében, ha elmondjuk az igazat.
Elég érdekes és felkavaró állítás, nemde? Az egy nagyon jó dolog, ha megtanultunk igazat mondani. Utána meg kell tanulnunk, mikor kell kitérő választ adnunk (ami lehetőleg nem hazugság). Mert a nyers igazság nem mindig a megoldás. Sokszor nagyon választékosan kell megfogalmaznunk a szavainkat.
Miért is mondom ezeket? Mert az emberek beszélnek! Akár még te is mondhattál el valakiről egy “igazat”, pedig nem is akartál rosszat neki. Te csak elmondtad a legjobb barátodnak, ő meg elmondta a másik jó barátjának, és így tovább, míg annak az embernek is a fülébe jut, akinek nem kellene. Aki aztán elterjeszti az információt, akár hibásan is.
A veled megtörténtek pletykákká válhatnak. Lehet, hogy egy nem fontos dologról, vagy lehet akár a legféltettebb titkodról.
A pletyka egyfajta rossz tulajdonsága az embernek. Megdöbbennénk, hogy mennyire megváltozik a történet, mire eljut az első személytől a tizedikig. A mai ember “szájhagyománya”. Micsoda nagyszerű kincsek…
Nem az a célom, hogy kiöljem a bizalmat az emberekből. Inkább az, hogy a megelőlegezett bizalom nem mindig jó. Azzal nincs semmi baj, ha van pár barátod, akivel megosztod az életed eseményeit, panaszaidat, véleményedet. Csak fontos az, hogy ne kürtöld szét a világban. Vagy olyanoknak oszd meg, akik biztos meg is tartják.
Az ember mindent megtanul, de vajon helyesen?
Úgy ahogy megtanultunk járni, autót vezetni stb., úgy meg kell tanulnunk helyesen beszélni és helyzetekhez kötve beszélni.
Felelősek vagyunk minden szavunkért, ami elsőre rémisztőnek hangzik, de amikor megtanuljuk kontrollálni a beszélgetéseinket, az lesz ám az igazi fellélegzés!
Tehát, hogy hivatkozzak az előző szövegemre, azért is felelősek vagyunk, ha felemeljük a hangunkat egy veszekedésben. Attól, hogy a másik felbosszantott minket, nem vagyunk felhatalmazva, hogy csúnyákat mondjunk.
Zárásképpen, ha Ti is ezzel a problémával küzdötök, erőt kívánok Nektek és kitartást!
Fő a céltudatosság. Ha kilencvenkilencedére sem sikerült, századjára fog.
Írta: Unger Lilla
