Szinte fülembe csengenek képzeletbeli válaszaitok, hogy „Jaj, ne is kérdezd!” vagy „Nem látod, milyen borzalmasan?”. Nekünk, lányoknak, a hajunk az egyik természetes kiegészítőnk az öltözékünkhöz. Az az alapfelfogásunk, hogy csak akkor válhat kiegészítőből igazi ékességgé, ha mindig tökéletes a frizuránk, és olyan selymes és ragyogó, mint a samponreklámokban. Sokáig én is így álltam hozzá, de azóta megváltozott a véleményem. Hogy mi vezetett idáig? Erről szeretnék most írni nektek.
Kicsiként nem igazán foglalkoztatott, milyen a hajam. Aztán tinilányként már egyáltalán nem volt mindegy, hogy áll a hajam, meg hát úgy általánosságban az sem, hogy hogy nézek ki. Körülöttem az osztályban a legtöbb lánynak egyenes volt a haja, és még szépen csillogtak is a tincseik a különféle samponok és hajápoló szerek hatására. Én meg ott voltam a hosszú, kezelhetetlen, göndör hajammal, és bármit kentem rá, sosem csillogott. Nem lehetett kifésülni, mert akkor úgy néztem ki, mint egy gyapjas birka, ha viszont nem fésültem ki, akkor összevissza állt. A frufrum, ami alsóban olyan jól állt, szintén begöndörödött, és ha reggel be is állítottam a tükör előtt, napközben biztos, hogy összekuszálódott… Enyhén szólva nem voltam kibékülve a hajammal. Kifejezetten utáltam, és szép, egyenes hajat szerettem volna. Szerintem minden lánynak van olyan korszaka, amikor göndör helyett egyenes, vagy egyenes helyett hullámos/göndör hajat szeretne magának. Vagy mondjuk más színűt. Legalábbis eddig még nem találkoztam olyannal, aki a kezdetektől teljesen elégedett lett volna a hajával.
A változás talán akkor kezdődött el, amikor megelégeltem az idegesítő frufrumat, és elhatároztam, hogy lenövesztem; az egyik legjobb barátnőm biztatására pedig elkezdtem kibontva is hordani a hajam. Nagyon örülök, hogy akkor ezt megléptem, mert akkoriban az volt a felfogásom, hogy csak a kislányoknak van frufruja, és így már végre nagylánynak éreztem magam. Azóta persze rájöttem, hogy még felnőtt nők is vágatnak maguknak frufrut, és ez egyáltalán nem olyan gyerekes dolog, mint hittem. Viszont arra is rájöttem, hogy ennek ellenére nekem nem állt jól a hajam begöndörödése után, és ezért zavart. Szóval az első dolog, amit javasolnék, ha nem vagy elégedett a hajaddal, hogy gondolkodj el azon, hogy min lehetne változtatni ahhoz, hogy jobban tetszen.
Merj változtatni! Ez nem csak a kinézeted miatt fontos, hanem hogy el tudd fogadni magad, legyen helyes önértékelésed. Ne félj attól, hogy esetleg nem sikerül jól! A hajunk szerencsére folyamatosan nő, és nincs olyan haj, amire ne lehetne kitalálni legalább egy normális viseletet. Ezt a fodrászok biztosan jobban tudják, mint én.
Ezután volt egy nyár, amikor iszonyatosan elkezdett hullani a hajam, és ettől teljesen bepánikoltam. Nagyon kellemetlen volt. Ekkor beszéltem az egyik orvos rokonunkkal, aki azt mondta, hogy ez valószínűleg azért van, mert 7-8 évente egy erőteljesebb hajhullás után megújul a hajunk. Most nem akarok ilyen egészségügyi dolgokba belemenni, mert nem értek hozzá, de a lényeg, hogy nagyon megnyugtató volt azt hallani, hogy ez teljesen normális, és vissza fog nőni a hajam. Szóval, ha bármi olyan rendellenességet tapasztalsz a hajaddal kapcsolatban, ami már nem csak arról szól, hogy nem tetszik, hanem egészségügyi oka is lehet, akkor fordulj szakemberhez, például a fodrászodhoz vagy egy orvosismerőshöz! Nagy segítség lehet, mielőtt bármi hülyeséget csinálnál.
Amikor ez a dolog is megoldódott, és újra visszanőtt, megerősödött a hajam, akkor már csak az volt hátra, hogy végre meg is szeressem. Még sok apróságot megemlíthetnék, hogy mi segített,
de a lényeg, hogy végül a nyári strandolások alkalmával döbbentem rá, hogy a hajam nem csak hogy elfogadható valamennyire, hanem GYÖNYÖRŰ!
Amikor kijöttem a vízből, és csak hagytam, hogy a napon megszáradjon hajszárító nélkül, akkor sokkal jobban és szebben göndörödött be. A tükörbe nézve teljesen elámultam, hogy ez a göndör hajkoronás, ifjú hölgy tényleg én vagyok! És igen, én vagyok. És olyan csodálatos, hogy hosszú évek küzdelme után szívből tudok örülni, amikor beletúrok göndör fürtjeimbe.
Őszintén hálás vagyok Istennek, hogy pont ilyen hajjal ajándékozott meg.
Fontos tehát, hogy megismerd az adottságaidat és megpróbáld kihozni belőlük a legjobbat! Kérj tanácsot a hozzád közelállóktól és merj változtatni! Akárhogy is gondolod éppen, neked is Istentől kapott ékességed a hajad! Lehet, hogy oldalt kiáll egy tincs, de az pont úgy aranyos és egyedi. Lehet, hogy összekuszálódik a sütés-főzésben vagy takarítás közben, de akkor éppen azt tükrözi, hogy a szüleid számíthatnak rád a házimunkában. Lehet, hogy egy ünnepség közepén röhögőgörcs jön rátok a legjobb barátnőddel, és félrecsúszik az a tökéletes frizura. Nem baj! Így lett igazán tökéletes, hogy benne van még a nevetés emléke is… Szóval hidd el, hogy jól áll a hajad! ?
Reni
