Ahogy haladunk előre a 21. század napjaival, úgy érzem, hogy ez a világ egyre kuszább és érthetetlenebb lesz. Nem találom a rendet, a békességet vagy az egyetemes összetartozást. Az igazat megvallva nem is értem, hogyan lehet ezt az időszakot kibírni Isten nélkül, én biztos, hogy megbolondulnék! Ennyi tragédia, korlátozások, bizonytalan jövőkép, egyszerűen nincs mibe kapaszkodni – mindaz, amit ez a világ nyújthat, ingatag és kevés. Vannak percek, amikor ezen töprengve megkönnyebbült nyugalommal húzódok vissza abba a menedékbe, amit Isten jelenléte nyújt. Mellettem állnak a barátaim, a családom, sőt a férjem is, akit nagyon szeretek, de lelkem legbiztosabb pontja akkor is Isten marad, mert tudom, hogy Ő milyen, mit tett értem és mit ígért: azt, hogy soha el nem hagy, és örök segítségem lesz.
Ma a Zsoltárok 18. fejezetét olvastam, és a benne rejlő bátorító gondolatokat szeretném neked átadni. Ez Dávid egyik zsoltára, akkor mondta el ezt a győzelmi éneket, amikor Isten kiszabadította őt valamennyi ellenségének kezéből:
„Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az Úrhoz kiáltok, aki dícséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.“ (Zsolt 18:2-4)
Ha valakit ártatlanként sokat üldöztek, akkor az Dávid! Mégis tőle származnak a legcsodálatosabb zsoltárok, amelyekben arról olvashatunk, hogy életét az Úrra bízta, akitől erőt és reményt kapott minden egyes megpróbáltatás során! Hát nem erre van szükségünk nekünk is? Habár minket nem üldöznek fegyverrel, nem kell barlangban aludnunk vagy éhesen bujdosnunk… De mindenkinek megvan a maga küzdelme, amit meg kell harcoljon, és a maga csatatere, amelyen végig kell vonuljon. A jó hír azonban, amit már Dávid is kihirdetett:
ezt az utat nem kell egyedül végigjárjuk, nem kell egyedül harcolnunk!
„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.“ (Zsolt 18:7)
Bármin is mész keresztül, ne feledd, nem vagy magadra hagyva!
Jézus annyira szeret téged, hogy életét áldozta fel érted! Minden egyes pillanatban az Úrhoz menekülhetsz, aki megsegít és oltalmaz! Beszélj hozzá, tárd fel neki a szíved! Olvasgasd a Bibliát és meglátod, hogy új erőre kapsz! Helyezd magad kényelembe, hallgass dicsőítő zenét, igyál meg egy forró teát, és egyszerűen csak élvezd Mennyei Édesapád védelmező jelenlétét, amíg kint viharok tombolnak!
„Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Van-e Isten az Úron kívül? Ven-e kőszikla Istenünkön kívül? Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.“ (Zsolt 18:31-33)
Legyen ez a zsoltár a te győzelmi éneked is, hiszen győztes vagy az Úrban!
Senki és semmi nem lehet veled szemben annyira erős, hogy leigázzon, hiszen nagyobb, aki benned van, mint aki a világban van! Ezt sose feledd! Az Úr áldjon!
Tímea
