Mikor lelkileg rosszul vagyok, mindig arra vágyom, hogy bebújhassak pár napra a sarokba egy nagy adag forró teával meg egy takaróval, és ne szóljon hozzám senki. Azt kívánom, bárcsak növeszthetnék egy meszes vázat, mint a csiga, és visszahúzódhassak oda, hogy megvédjen és eltakarjon. A világban ahol élünk, az emberek általában elfelejtenek önmaguk lenni, elfelejtik hogy... / TOVÁBB OLVASOM /







