Maszatos póló. Felkontyolt haj. Rövidre vágott körmök és kényelmes mackó nadrág viselete. Röviden így tudnám ismertetni jelenlegi kinézetemet. Akarom mondani, 8 hónapja tartó kinézetemet. Igen, anyuka vagyok, egy 8 hónapos csemete anyukája.
Egy gyermek Isten áldása, csodálatos ajándék, ami egy életre való elköteleződést kíván. Fantasztikus nézni egy kisbaba fejlődését, ahogy napról napra változik, alakul, csodás szemei tükrében ott a kiváncsiság és a kalandvágy. A mondás azonban, miszerint minden rendesen felöltözött és jóllakott baba mögött egy lestrapált anyuka van, abszolút igaznak mondható – ezt személyesen tanúsíthatom!
Fáradt vagyok, bevallom. Az állandó odafigyelés, ápolás, nevelés és főleg az álmatlan éjszakák, a sok ébrenlét megteszi a hatását: kevesebb energia, idő és odafigyelés jut magamra. Egy nő anyává érése során átalakul, áldozatokat hoz és a prioritása is megváltozik. Egyvalami azonban nem szabad, hogy megváltozzon: Isten szerepe az életünkben.
Régebben sok időt töltöttem Ige olvasással, tanulmányozással, gyülekezetben való szolgálattal és továbbképzéseken való részvétellel. Bevallom, ez hiányzik. Az a rengeteg idő, amit Isten népének közegében, valamint az Úr szavával töltöttem, felcserélődött 0-24 órás anyasági szolgálatra. Meg kellett tanulnom az Istennek szánt helyet máshogy fenntartani az életemben. Az órákon keresztüli olvasás, elmélkedés helyett akadnak napok, hogy csak pár perc jut az Igére. Sokszor kegyetlenül kell küzdenem a fáradtsággal, hogy a nap végére még elolvassak egy zsoltárt, vagy evangéliumi fejezetet. A testet gyakran meg kell feszíteni, hogy a szellemem a mindennapi kenyérhez jusson: Isten Igéjéhez.
Az Úrral töltött időt elkezdtem máshogy megélni. Megtanultam gyerekfelügyelet mellett beszélni Istenhez, hiszen a nők egy időben többfelé tudnak figyelni, igaz?
Van, hogy altatás közben mondok hálát, vagy a pelenkacsere dicsőítő dal éneklés kíséretében történik. Nincs annyi időm magamra, mint régebben. Nem tudom szépen kivasalni a hajam, és a válltáskákat is felváltotta a pelenkázó hátizsák. A mai zsoltár olvasása során azonban ismét rájöttem, hogy ez Istennek nem is fontos. Ő csodálatosnak tart, hiszen ő teremtett meg és boldogan nézi végig a kisbabámmal töltött mindennapokat, amelyek során figyelmem nagy része a fiamra korlátozódik. Ő ezt látja, és ezt üzeni nekem:
„Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát! Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!” (Zsolt. 45: 10-11)
Egy pillanatra kilépek az otthonülő, kontyos hajú anya szerepéből, és minden erőmmel odafigyelek az Úrra, az Ő hangjára. Mint felüdítő tavaszi forrásvíz, úgy szólnak szívembe ezek a szerelmes szavak. Anya vagyok, de Jézus még mindig úgy szeret, mint régebben, amikor órákat töltöttem csak vele kettesben, az Ő jelenlétében.
Ahogy ezeket a verseket olvastam, megéreztem, hogy Isten minden szava hozzám szól. Majd így folytatta: „Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája. Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád. Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába.” (Zsolt. 45:13-15)
Csodás volt ezt olvasni. Jézus nem lestrapált anyaként néz rám. Az ő szemében gyönyörű vagyok, díszesen felöltözve, hiszen a menyasszonyaként választott ki. Álomszép, fantasztikus, fehér ruhába öltözött, pompás hajkoronával és ékszerekkel ékesített menyasszony vagyok. Akkor is, ha épp a kisbabám lebüfizte a pólómat, vagy a napi szépségápolási rutinom az 5 perc tusolással és gyors testápoló felkenésével ki is merül. De ez így van rendjén.
Isten Igéje mindig személyre szabott üzenetet hordoz az olvasónak. Így, a tavasz és nők napja közeledtével nekem pont erre a szerelmes zsoltár énekre, a szeretet énekére volt szükségem. Szép vagyok, Jézus menyasszonya, aki jelenleg egy napjai nagy részében otthon levő, háztartásbeli anyuka. Szépségemet azonban így is a király kívánja.
