Sok hittestvéremtől hallom, hogy amikor el is mennek otthonról, a házukban továbbra is Istent dicsőítő dalok zengik be a szobákat. A levegő könnyedebb lesz, mire hazaérnek, hisz tisztult a légtér. Nem mindegy, hogy mit hallgatunk és nézünk vagy mennyit imádkozunk a lakásunkban. Persze ez csak egy szelet a hívő életéből, de ahhoz nagyon fontos, hogy tisztán tartsuk az otthonunkat és ezáltal önmagunkat is.
„Az ördög folyamatosan körülöttünk ólálkodik, és így töpreng magában: „Hol hatolhatnék be ma?”. Mert szertejár a földön és keresi, mint ordító oroszlán, hogy kit nyelhet el. Aztán elhalad egy ház mellett, ahol az emberek agresszív zenét hallgatnak, és pikáns tévéműsorokat néznek, és így szól magában: „Na, itt fogok behatolni!” És a feje tetejére állítja az ott lakók életét. De mi történik, ha a te házad tájékára téved, és azt hallja, hogy keresztény zenét hallgatsz, és Istennek énekelsz? Dicsőség Istennek! Ott már nem tud behatolni! A testvéred házában pedig azt hallja, hogy az ott lakók imádkoznak, és Istent keresik. Ekkor így szól magában: „Ez nem nekem való hely!”, és szomorúan továbbkullog. Töltsük meg az életünket és az otthonainkat Jézus Krisztussal! Egy talpalatnyi földet se adjatok a Sátánnak!” (Idézet Carlos Annacondia: Ide figyelj, Sátán c. könyvéből.)
Ha az életed egy kicsi területén is beengeded a sötét oldalt, az majd egyre nagyobb teret akar magának. Először kicsi dolgokkal kezdődik. Nem imával kezded a napot, nem olvasod a Bibliát… ne legyünk naivak, naponta kell harcolnunk azért, hogy megmaradjunk a békességben! Sok dologgal meg lehet szomorítani a Szent Lelket, de ezek közül is a lárma igen pusztító erejű. A tartós harag, az egymással való folyamatos ordítozás nagy károkat okoz, és abban a pillanatban, ahogy elkezdődik a viszály, már megengedjük az ördögnek, hogy a küszöbünkre lépjen. Mit tehetünk ilyenkor? Mindenekelőtt a testi indulatainkat kell megfeszítenünk. Az ima azért is hasznos, hogy a családban ne legyenek veszekedések.
Pál apostol így int egy gyülekezetet (bennünket): „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt.” (Efézus 4,29-31)
Mostanában egy hozzánk közel álló családban az ún. problémás fiú fordult az Úr felé. Lángol az Úrért, és a családja ezt újabb hóbortnak veszi, pedig nem az. Isten meghallgatta a közbenjáró imákat, amik a családért szóltak. Haláleset történt náluk, és minden a feje tetejére állt. Mindenki okolt mindenkit és a saját fájdalmát nagyította, így nőtt a káosz. Ne folyton önmagunk körül forogjanak az imáink! Ha szívünkre helyeződik néha egy-egy ember, azokért is komoly imák kell, hogy feltörjenek belőlünk, áttörve ezzel az ellenség tüzes nyilainak a záporozását. A csatatér valós, a jó a rosszal harcol, és az emberek (örök)élete a tét. Olyan jelenetek zajlanak ilyenkor, mint amilyeneket a fantasy filmekben látunk, a kasszasiker-jelenetekben. Hordoznunk kell egymás terhét, és az egyetemes egyházért is érdemes imádkozni, hisz mi is tagjai vagyunk sok-sok embertársunkkal együtt.
Őrizzük meg a békességet a házainkban. Minél több Istent dicsőítő tettet hajtsunk végre, amire az ördög tényleg ezt mondhatja: „Ez nem nekem való hely”.
Viktória
