A napot szépen indítottam. Virsli, tojás, sajt, paprika. Csuda finom, csuda jó, mégsem hizlaló 😉 😀 !! A suliban a nap folyamán is minden oké volt, alma meg tea. Ebéd valami leves, a második lekváros gombóc volt. Már itt éreztem, hogy megingok. Meg is inogtam. Megettem a gombócokat, és éreztem, hogy még ennem kell! Édeset, olyat, ami hizlal (szörnyű sorok :S). Vittem haza kekszet, meg chipset. Meg ettem otthon mákos tésztát. Meg sütit. Miközben ezt a bűnös dolgot tettem, tudtam, hogy utána tilos kihagynom “valamit”. Ennek érdekében, miközben tömtem magamba az édességet, jó sok folyadékot is ittam. Na és igen, miért is? Na persze, hogy azért, hogy könnyebben kijöjjön… Nem bírtam volna magamban tartani a sok édes hizlaló cuccot, inkább addig taccsoltam, amíg még jött valami… Bár most is érzem, hogy van még bennem édes…
Lehet, kellene innom egy csomót, és utána a maradékot is kirókázni. Na megyek is, és iszok vizet… Áh! Csak víz jött ki egy kis kajaszínnel megspékelve. Na de mindegy. Ez azt jelenti, hogy nincs bennem kaja! 🙂 Majd este úgyis futok!” (részlet a naplómból, 2006. szeptember 14.)
“Nehéz: A nehéz szót nagyon egyszerű közhelyesen megmagyarázni, ezért erre nem is pazarlom az időt. Inkább azt fejezem ki, hogy számomra milyen jelentéssel párosul ez a szó.
Két irányba tudom elvinni. Az egyik a múltamhoz kapcsolódik. A múltamat, múltbeli eseményeket nehezen tudom feldolgozni. Ezáltal egy nehéz terhet cipelek. Ez a teher olyan súlyos, hogy gyakran a mindennapjaimat is megnehezíti. A múltbéli kudarcaimat, legyen szó a fogyókúrás csalódásokról, éjszakai kilengéseimről vagy családi nagy veszekedésekről, nagyon nehezen tudom feldolgozni, megemészteni. Nehéz a múltra pozitívan visszagondolnom, s ez az egyik fő irányvonal, mely a nehéz szóról eszembe jut.
A másik, nehéz szóból asszociált út a jelenben bontakozik ki, melyből kialakul az általam létrehozott jövő. Itt a nehéz szó a jelenbeli cselekedeteimre, törekvéseimre és akaraterőmre vonatkozik. Nehéz úgy viselkednem, ahogyan elvárnám magamtól. Nehéz azt a fegyelmezettséget elérnem, amely megalapozná az általam kívánatos, elképzelt jövőt. Folyamatosan küzdök a jelenbeli nehézségekkel, melyek aztán a múltbéli emlékeket fogják gyarapítani, s ha kudarccal élem meg őket, a terhem általuk csak még nehezebb lesz. Bárcsak könnyedén venném a múlt eseményeit, a hibáimat, s bárcsak a jelenkor megélése sem lenne ilyen nehéz!
De tudom, ezen is dolgozni kell, s remélem, jó úton vagyok efelé…”
(pszichiátriai beszélgetések, részlet az általa javasolt téma kifejtéséből, 2014. május 26.)
Mindenkinek megvan a saját története. Mindegy, hogy a külsőség mit mutat, gondok mindenki életében vannak. Bizonyos esetekben azonban ezek a problémák évekig is elhúzódhatnak, amennyiben nem jön segítség. Vagy mi nem fordulunk időben megfelelő segítségért. Ahogy ez nálam is történt.
Körülbelül 13 éve kezdődtek a gondok, melyek 11 éven keresztül hol intenzívebbek voltak, gyakran pedig hónapokon keresztül jelüket sem mutatták a tünetek. Teljesen a bulímiából 2 éve sikerült megszabadulnom.
A teljes cikk a nyomtatott Bella Girl Magazinunk első nyári számában olvasható. IDE kattintva az aktuális lapszám megvásárolható és a következő két lapszámunk előfizethető.
