Ki vagyok én? Mennyit érek? Érek-e egyáltalán valamit? Ezt ki határozza meg? Kinek a szemében érek sokat? Kinek a szemében keveset? Kiben bízhatok? Hova fordulhatok? Ki szeret engem úgy, ahogy vagyok? Egyáltalán így szerethető vagyok? Miben kell változnom? Mit kell elfogadnom? Miért lettem ilyennek teremtve? Mi a célja az életemnek? Ki, mi, merre, mikor, hogyan…?
És nem mellesleg, hol kapom meg ezekre a kérdésekre a választ? Eltűnődtél-e már valaha is az életedben azon, hogy az agyad milyen csodálatos szerv? Képes vagy töménytelen információt beletuszkolni, hosszú, bonyolult verseket bemagolni, szorzótáblát megjegyezni, a naponta fel sem tűnő ösztönös tanulási folyamatokról pedig már ne is beszéljünk! Elég csak rácsodálkozni egy kisbabára, aki óráról órára szívja magába a környezetéből kapott információkat, hogy egyszer majd felnőtté érett emberként megállva, megtalálva a helyét el tudjon igazodni probléma nélkül ebben a bonyolult rendszerben. Veled is előfordult már, hogy csak ülsz a tanórán, elkalandoznak a gondolataid, és teljesen máshol kötsz ki, mint amiről szólna az adott óra tananyaga? Én bevallom, iskolás koromban ez gyakran megesett velem, sőt mostanság is. Ilyenkor az emberben sok-sok kérdés felmerül… és van, amikor ezekre a kérdésekre nem is tudjuk olyan egyszerűen megadni a választ. A tankönyvekben nem olvassuk ki a megoldókulcsból, és a padtársunk sem tudna érdemleges választ adni nekünk… ha egyáltalán lenne merszünk tőle megkérdezni, hogy ő mit gondol néhány komolyabb témáról. Arról például, hogy kik is vagyunk mi, emberek. Melyik úton kell haladnunk? Ki ad nekünk megnyugvást, és ki az, akiben bízhatunk? Erre az útra hívlak most téged!
A Bella Girl korábbi újságcikkeiben már olvashattál a múltamról. Ha esetleg még nincsenek meg az előző számok, biztatlak, hogy szerezd be őket, de addig is elárulom, hogy ami a helyes önértékelést illeti, én fiatalabb koromban ezen a területen nagyon a béka feneke alatt voltam! Akárhogy is próbáltam megtalálni a helyem a nagyvilágban, nem sikerült a nyomára bukkannom. Az igazi életcélomat és az egészséges önértékeléshez vezető utat kerestem, de nem találtam. Egy torz képem volt magamról, és túlságosan is érdekelt, hogy ki mit gondolt rólam. Azt hittem, hogy az értékemet az szabja meg, hogy kinek a szemében mekkora szépséggel és intelligenciával bírok, ebből kifolyólag pedig elkezdtem teljesítményorientált diák lenni. Az azonban, hogy mindenből a legjobb akartam lenni, nem abból adódott, hogy magamnak bizonyítsak, hanem elsősorban másoknak. Meg akartam mutatni a környezetemnek, hogy igenis értékes és szerethető vagyok, mert a teljesítményem kimagasló.
A problémák igazán csak akkor kezdődtek, amikor a helyes testkép gondolatai helyett a vékony, modell alkat után való sóvárgás lepte el az elmémet. Egyre fontosabbá vált, hogy alacsonyan tartsam a súlyomat, mert csak így fogadnak el az emberek – gondoltam magamban. Elkezdtem kevesebbet enni, ekkor léptem a gimnázium első osztályába, ahol pedig egy idő után a sok stressz és tanulás hatására, na és persze az azt megelőző ételmegvonások miatt, egyre gyakrabban törtek rám falási rohamok.
Mondanom sem kell, egy tini lány hormonális változásai és a sok-sok bevitt extra kalória meghozta a nem várt eredményt: 10 kiló plusz súly csúszott fel rám egy tanév alatt! Elkeseredtem, majd megjelent az életemben a bulímia, azaz az önhánytatás. Isten óvjon meg téged ettől a betegségtől, de ha érdekel, hogy mekkora lelki és testi pusztítást tud okozni ez az „elmezavar”, szerezd be a BellaGirl legelső számát, ott részletesen olvashatsz a harcomról! Az étkezési zavarok mellett később más területeken is megnyilvánult a helyes önképem hiánya: vad bulikban, felelőtlen testi kapcsolatokban, alkohol-, és drogfogyasztásban is. Elképzelheted, hogy mennyire nem tiszteltem magam, és sehol sem találtam választ a fejemben cikázó kérdésekre!
Ma már, 31 évesen egyértelműen látom, hogy az ilyen zsákutcákba vezető próbálkozások mind arról árulkodnak, hogy nem vagyunk tisztában a saját értékeinkkel, és elkeseredésünkben a legrosszabb helyeken keressük a válaszokat. Sok- sok év telt el az életemből hasztalan bolyongással, mire megtaláltam az igazi kapaszkodót ebben a kaotikus világban: Jézus Krisztust.
2015-ben, amikor 26 éves voltam, egy fiatal evangelizáló csoport hívott meg a gyülekezetébe, ahol először érintett meg igazán Isten szeretete. Itt megváltozott az életem. Azóta az Úrral járok, ami persze nem jelenti azt, hogy ez az út mindig zökkenőmentes. Az élet egy nagy tanulópálya, de ha a helyes alapra építjük az életünket, nem vallhatunk kudarcot. Személy szerint az én legfontosabb „tankönyvem” a Biblia, amelyben arra is választ kapunk, hogy kik vagyunk valójában, ez pedig egy központi téma, amivel foglalkoznunk kell ahhoz, hogy igazán boldog és kiegyensúlyozott életet élhessünk. Ki vagyok én igazán? Nem egy híres topmodell. Nem egy okos zseni. Nem olyan személy, akit mindenki csodál. Ezt már tudom. Több, mint negyed évszázad kellett, amire eljutottam arra a felismerésre, hogy nem mások véleménye határozza meg az én értékemet. Ma már tudom, hogy a valódi helyes önismeret feltétele, hogy olyannak lássam önmagam, amilyennek az én szerető Istenem lát engem.
Kérlek, olvasd ezt el hangosan még egyszer, mélyen beültetve e szavakat a lelkedbe, szívedbe és elmédbe: a valódi önismeret feltétele, hogy olyannak lássam önmagam, amilyennek az én szerető Istenem lát engem.
Nem olyannak, amilyennek az iskolatársak. Nem olyannak, amilyennek a tanáraim. Nem olyannak, amilyennek a családom, hanem olyannak, amilyennek az én Uram lát engem. Igen, tudom, most következik a legfontosabb kérdés: milyennek lát engem Isten? Erre egy frappáns választ nem lehet egy mondatba összesűríteni, de tarts velem, ássuk bele magunkat a Szentírásba, ahol sok-sok kijelentést kapunk arról, hogy kik is vagyunk mi Krisztusban, aki meghalt értünk, hogy nekünk igazi, örömteljes életünk lehessen! Írásom következő részében megmutatok néhány bibliai idézetet, amibe érdemes belekapaszkodnunk, hogy kialakítsuk magunkban a megfelelő önképet. Jöjjön a kedvencem, amelynek olvasása minden egyes alkalommal felpezsdíti a lelkem:
„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2:1-10)
Ebben a részben az Ige nagyon sok segítséget ad nekünk ahhoz, hogy lássuk, kik is vagyunk valójában. Olvassuk el többször ezt a részt! Mit mond nekünk a Biblia? A következő nagy igazságokat: életre vagyunk keltve, üdvösségünk van, azaz megszabadultunk a bűn rabságából, a mennyei világba, Isten mellé vagyunk ültetve, s az Úr felénk való jósága hatalmas kegyelem által mutatkozik meg! Az Ő alkotása vagyunk! Jó cselekedetekre teremtett minket a Mennyei Apánk, amiket előre el is készített, hogy azok szerint éljünk! Hűha, ezek izgalmas kijelentések! Érzed, ahogy ennek tanulmányozása közben feléled a szellemed és boldogság-pillangók kezdenek repkedni a hasadban? Igen, Isten valóban így tekint ránk! Már fogantatásunk előtt megtervezett minket! Sosem hagy magunkra, célja van velünk! Menjünk tovább az olvasásban, ássunk még mélyebbre:
„Akik pedig befogadták (Jézust), azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (János 1:12-13)
„Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.” (Róma 8:1-2)
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1. Péter 2:9)
Mit is ígér nekünk Isten? Hogyan néz ránk? Hogyan találhatunk rá Krisztusban valódi énünkre? Ezek az igesorok (és még számtalan sok a Bibliában!) megmutatják nekünk, hogy Krisztus által új életünk van: egy igazán boldog életünk. A sötétségből a világosságra jutottunk. Fontosak vagyunk az Úrnak. Terve van velük. Kedves Bella Girl olvasó, mi Isten királylányai vagyunk, ne felejtsük el! Ha te is hiszel Jézus Krisztusban, beismered és megbánod bűneidet, és elfogadod az Ő kereszten meghozott áldozatát személyesen teérted, akkor új ember vagy, mennyei állampolgár vagy! Ezt az Ige mondja, ami pedig Isten Szellemétől született! Ebbe kapaszkodj hát, ne a szupersztáros magazinokban olvasottakba! Isten mondja meg, hogy ki is vagy valójában, nem az aktuális trendek! Az Úr gyermeke vagy, akinek gondja van rád! Hajad szála is számon van tartva, minden lépésedet védelem övezi! Ha Isten gyermekévé lettél, nincs többé semmiféle kárhoztató ítélet ellened, engedd el hát az önvádat és a szégyenérzetet! A bűn és halál ereje már nem uralkodik feletted, a Megváltó vére teljesen megtisztított, és örök élettel ajándékozott meg!
Szabad vagy! Szép vagy! Értékes vagy! Arra születtél, hogy hirdesd az Úr nagy tetteit, és hatalmas szeretetét tovább add! Ne igazodj ennek a világnak az elvárásaihoz! Ne engedd, hogy a sötétség megrémítsen vagy hamis önképpel nyomást helyezzen a lelkedre!
Erre figyelmeztet a következő ige is:
„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Róma 8:1-2)
Ráadásul Isten már a Biblia legelső fejezetében, a Teremtés könyvében is elmondja nekünk, hogy a saját képmására alkotott minket, érdemes tehát ezt is feleleveníteni, ha a helyes önképet akarjuk kialakítani magunkról:
„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten…” (1. Mózes 1: 27-28a)
Ki ismeri jobban az alkotás értékét és célját, mint maga az alkotó? Ne féljünk hát megkérdezni a mi Alkotónkat, a Mennyei Édesapánkat azzal kapcsolatban, hogy Ő hogyan lát minket! A szívünkben fogjuk érezni a szeretetteljes választ, és a Bibliát lapozgatva is sok-sok támaszra találunk! Nekem az Úr segített, hogy helyreálljon a helyes önértékelésem. Nem látok más utat, pedig nekem elhiheted, sok-sok próbálkozásom volt az élet különböző területein, ahol reményt és vigaszt próbáltam keresni! Tanulj hát az én leckémből, és térj rá arra az útra, amely az igazi helyes önképet fogja megadni neked! Ez pedig Krisztus ajándéka, aki által a valódi énünket fedezhetjük fel. Mert értékesek vagyunk, és szeretve vagyunk. Isten által biztosan, méghozzá feltétel nélkül, hiszen Ő teremtett. Téged is, és engem is. Áldjon az Úr!
Tímea
Bella Girl nyomtatott magazin, 2020 // 3. évfolyam // 1. szám
