Manapság olyan hirtelen csöppenünk bele facebookos csoportokba vagy kezdünk el aktívan követni bármilyen oldalt vagy akár egy YouTube csatorna tartalmait. De maradhatunk az offline világban is barátokat szerezve.
Ezek a döntések aprónak és mindennapinak tűnnek. Mégis komoly befolyásuk van az életünkre és egész személyiségünkre.
Egy jó barát építhet bennünket, egymás által gazdagodhatunk. Egy jó közösségben megoszthatjuk egymással örömeinket, kételyeinket, félelmeinket, gyengeségeinket. Együtt ünnepelhetünk és hordozhatjuk egymást.
Egy értékes YouTube csatorna vagy bármilyen felület tartalmai inspirálhatnak bennünket, akár utat is mutathatnak. De ezek a közegek rombolhatnak is minket. A szavainkkal, cselekedeteinkkel ugyanúgy tudunk sebezni, ahogyan építeni. Csak talán sebezni még könnyebb.
Ahogyan az Ige is mondja:
„Élet és halál van a nyelv hatalmában,
(…) Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.”
Példabeszédek 18:21,24
Sokszor csak azért maradunk meg egy baráti társaságban vagy esetleg egy párkapcsolatban, mert félünk attól, hogy nélkülük egyedül maradnánk. De tényleg jobb-e az, ha olyan valakivel osztom meg az életemet, aki nem emel fel engem? Aki mellett nem tudok igazán önmagam lenni? Aki át akar formálni a szerinte jó képre?
Kivé válunk azok mellett az emberek mellett, akiket közel engedünk a szívünkhöz?
Hiszen az az igazi áldás, ha a számunkra kedves emberek csillogást hoznak ki belőlünk.
Fordítva is fontos a kérdés: mellettünk kivé válnak az emberek? Tudunk-e szeretettel, bátorítással, feltétel nélküli elfogadással jelen lenni mások életében?
A kérdésemnek van egy másik fele is.
Ahogy visszatekintettem az elmúlt évekre, végiggondoltam, hogy kivé formált az Úristen engem, mióta hitben járok. Hogy mikre tanított, milyen utakat járt be velem. Hogyan gyógyított régi sebeket, hogyan mutatott rá bűnökre. Visszaemlékeztem csendes időkre, amikor sokat tudtam imádkozni, Igét olvasni. Látom, ahogyan az életem mostani sűrűbb időszakában is kegyelmesen hordozott. És megáldott nemcsak a Jelenlétével, hanem megajándékozott engem olyan emberekkel is, akik az Ő szeretetét hordozzák felém.
Olyan hálás vagyok, hogy még nagyon nem vagyok szuperbölcs hyperkeresztény, ha létezne is ilyen. S tökéletes ember sem vagyok. Sőt, mostanában Istennel is kevesebb időt tudok sajnos tölteni.
De már nem ott tartok, ahol évekkel ezelőtt.
Mert az életemen meglátszik az istenkapcsolatom. Mert az életemnek Isten lett az alapja.
És reménységet ad nekem ez az Ige miszerint:
“aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”
Filippi 1:6
És már nem ott tartok, ahol évekkel ezelőtt.
Mert már vannak felfoghatatlan értékkel bíró kapcsolataim, akik gazdaggá teszik az életemet.
Akik hordoznak, és akiket hordozhatok. Akik előtt lehetek gyenge. Akik inspirálnak és a legsziporkázóbb Fannit ébresztik fel bennem. És akiknek nem kell semmit sem produkálnom vagy bizonyítanom. Mert az egész csomag Fannit fogadják el bennem. Például ilyen szépeket mondanak:
“Ugyanis nem csak a tettekről van szó, büszkének lehet arra is lenni, amilyen emberré váltál, a szeretetteljes, gondoskodó lényedre. Arra, hogy kötelességtudatod mennyire a helyén van, arra, hogy milyen jó barátom és szerelmem vagy, és jó barátja sok más embernek.”
Kívánok nektek is sok áldást hozó kapcsolatot!
Fannygirl