Bevallom őszintén, nem tudom, hogy mit gondol Isten. Kicsit kattintásvadász lett a cím, elismerem. Majd ha találkozunk, megkérdezem. De van egy tippem! Olvasd el a cikket, azután döntsd el, hogy szerinted így van-e! ☺
Nos, fogyókúra…
Nem egy megkerülhető téma annak, aki ebben a világban él. Mégis, beszélünk róla a közösségeinkben? Nem igazán. Pedig ahogy végiggondoltam az egész témát, rájöttem, hogy ritka értékes csemegével állunk szemben. Lássuk, hogy miért!
Alapvetően a fogyókúrával kapcsolatban kettő egymással ellentétes(nek tűnő) nézettel találkozhatunk keresztyén körökben. Mindkettő a Biblián alapul és mindkettőnek vannak kardos hívei.
Az első (és talán többször hallott) vélemény ez:
„A fogyókúra a hiúságról és a hamis szépségről szól, tehát semmiképpen sem ajánlott dolog jó keresztyén számára.”
Valljuk be, van némi alapja. Nem olyan régen találkoztam egy tizenkét éves tinilánnyal, aki rendkívül drasztikus fogyókúrát csinált aktív sporttevékenység mellett úgy, hogy semmi gond nem volt a súlyával. Ráadásul a sportban nyújtott teljesítményét rontotta a diétával. Mégis állította, hogy neki fogyásra van szüksége, mert kövér. Tény, hogy a magazinok, reklámok, fitneszmodellek olyan hamis szépségideált állítanak elénk, aminek megfelelni nem hogy nem kell, de nem is lehet. Éppen ezért ezt hajhászni nem éppen jézusi dolog. Ettől függetlenül a fogyókúrák hiúságra hivatkozott elutasítását nem tartom helytállónak.
A másik vélemény elsőre nagyon szimpatikusnak hangzik:
„A testem a Szentlélek temploma, tehát kötelességem azt megfelelően ápolni.”
Ezzel az állásponttal nem olyan régen találkoztam a fogyókúra kapcsán és nagyon megtetszett. Ha belegondolunk, rengeteg csodás lehetőséget kaptunk Istentől a testünkbe zárva. Szerintetek mekkora hányadát használjuk ennek? A testemben megvan a képesség, hogy le tudjak futni egy maratont, én mégsem tudok száz méternél többet zihálás nélkül lekocogni… Mi ez, ha nem pazarlás és Isten ajándékának elhanyagolása? Hogy vigyázok én a Szentlélek templomára, ha túlsúlyom miatt egészségügyi problémáim lesznek?
Ez mind igaz, de óvatosan kell bánnunk vele. Könnyen megtörténhet ugyanis, hogy ezzel a mondattal tulajdonképpen megkereszteljük a testkultuszunkat. Szent köntösbe öltöztetjük azt, amiről ez a világ ma szól. Olyannyira komolyan vesszük a Lélek templomának ápolását, hogy azt gondoljuk a Lélekhez csak egy fitneszmodell teste méltó. Aki meg nem veszi ezt komolyan, azt „bibliai alapon” lenézzük.
Amikor Pál az 1Korinthus 6,19-ben azt mondja, hogy a test a Szentlélek temploma, akkor azt pont a testkultusz ellen mondja. Nem azt mondja: „A testetek a Lélek temploma, tehát tegyetek meg mindent a lehető legfittebb testért!”, hanem azt, hogy: „A test a lélek temploma, tehát ne paráználkodjatok!” (Egy másik helyen azt, hogy ne rontsátok meg a testet. 1Korinthus 3:16-17. ) Mindezeket Pál úgy érti, hogy tartsd magadtól távol a tested túlzott imádatát, így az a Lélek méltó temploma lesz.
De mégis mi az igazság? Most jó dolog vagy nem jó dolog a testemmel foglalkozni?
Úgy gondolom, hogy két fogalom a kulcsa ennek a kérdésnek. Ez a két fogalom, ami talán minden tevékenységünk fő kulcsa: a motiváció és a megkötözöttség. Vagyis az, hogy mit miért csinálok.
Mert nem az a bűn, amit csinálok, hanem az, amiért csinálom. Mondhatom, hogy a fogyókúrázás és a testkultusz elfogadása hiúság, ha mögötte valójában az áll, hogy az evés és a kényelmes életmód megkötözöttje vagyok, amiből képtelen vagyok kilépni. Vagy lehetek szuper fitt a „Lélek-templom”-ra hivatkozva, ha a valódi motivációm az, hogy az embereknek tetsszek, hogy a szeretethiányomat ezzel pótoljam, vagy hogy a boldogságot ebben találjam meg. Egyik hozzáállás sem lesz Isten szerint való csak azért, mert egy bibliai igét biggyesztünk mögé.
Összegezve tehát az gondolom, hogy jó dolog a testünkkel törődni. Jó dolog figyelni arra, hogy egészségesen éljünk, és hiszem, hogy Isten örömét leli abban, ha harmóniában vagyunk a testünkkel. De ezt is csak Vele együtt lehet, úgy, hogy mindvégig Ő legyen a középpontban és ne más. Hogy ne a hiúság, ne a modellek, ne a büszkeség, ne a „majd ha lefogyok boldog leszek” álma motiváljon, mert az csak eltávolít Istentől.
Ha úgy gondolod, hogy az egészséged érdekében szükséges leadnod pár kilót, akkor kérd Istent, hogy segítsen ebben, őrizzen meg a kísértéseitől, és csináld Vele együtt! Biztos vagyok benne, hogy ennek a kezdeményezésnek örülni fog.☺
