Az érzéseink felismerésére Istentől kapjuk a bölcsességet. A legfontosabb dolog, azt hiszem, minden újjászületett ember számára, megtanulni teljesen a Szent Szellem vezetésére bízni a leglényegtelenebbnek tűnő területeket is.
A saját életemben megtapasztaltam, hogy kismillió kellemetlenség adódhat abból, ha nem visszük az Úr elé azt a kérdést (akár többet), ami a döntések előtt felmerül. Akár konkrét kérdések nélkül is lehet háborgó, nyugtalan időszakod. Figyelj erre, ne söpörd a szőnyeg alá…! Ha nincs igazi békesség a szellemedben és a lelkedben, biztos, hogy tovább kell imádkoznod, és kérni az Urat, mutassa meg az Ő tökéletes akaratát az adott területen!
A szeretethiány és a magányérzet buta tettekre ösztökéli az embert. Az ellenség ezeket ki tudja használni, hogy valami olyat hozzon az életedbe, ami arra hivatott, hogy imitálja azt, amire szükséged van. Törődés, figyelem, felejtés, korábbi csalódás “meggyógyítása”, felhőtlen öröm (alkohol, kábítószer, szex, éjszakai élet stb.). Ha nem tudod azt, hogy ki vagy Krisztusban, és egyes érzelmi hullámvölgyek pillanatában nem az Úrnál keresed a békét, tévutakra sodródsz.
22 évesen belecsöppentem az egyetemi élet partyáradatába. Életem 90%-át az tette ki, hogy minél jobban nézzek ki, minél több férfi észrevegyen, és odáig legyen értem! Mindezt el is értem, hiszen pont azt nyújtottam, amit a “könnyű prédára vadászók” keresnek: provokatív öltözködés, könnyelmű életfelfogás, a világra nyitott gondolkodás (rossz értelemben értsd). Az első fiú, akivel járni kezdtem 26 éves volt, intelligens és komoly. Persze voltak allűrjei, igazából persze egy mindenre nyitott férfi volt, aki engem is megkínált a marihuánával. 3 hónapig jártunk, ezalatt éltem a divatos éjszakai életet, más férfiakkal is randiztam, egyáltalán nem volt bennem késztetés, hogy őszinte vagy hűséges legyek. Végül szakítottunk.
A fájdalom néhány napra rá újabb kapcsolatba sodort. Csöbörből vödörbe. Felejteni akartam, és élni. Buli, alkohol, női játszmák és a divatos testkultusz. Azért akartam szép lenni, hogy másokat lenyűgözzek, és minél több férfit az ujjaim köré csavarjak. A bűn egyre mélyebb szintjére kerültem: szinte megállás nélkül hazudtam, játszmáztam, agresszív és szinte skizofrén voltam…
A szívem mélyén tudtam, hogy Isten nem hagyott el, ugyanúgy szeret, mint annak előtte, és azt is tudtam, hogy meg kell állnom, ki kell jönnöm ebből a kapcsolatból, különben belehalok. Féltékeny voltam, őrült, nyugtalan és önző. Nem értettem a reakcióim. Olyanokat tettem (hazugságok, lopás, tisztátalanság, horror- és misztikus filmek nézése), amiktől megijedtem…
Mindezekkel a képekkel csupán azt szeretném felvillantani, mennyire mélyre képes az ember jutni, miközben Isten Szelleme belül továbbra is égeti a lelked, ha nem fér össze az Ő igazságával az az élet, amelyet választottál. Valójában ez maga az emésztő szeretet, ami ÉRTED van! Lehet, hogy Te is érezted már. Mérhetetlenül szomorú állapot, mert távol vagy az Úrtól, de a szeretet, amit Ő kitöltött a szívedbe, folyamatosan ég, és mágnesként húz hozzá…
Ebben az időszakban rengeteg embertípussal találkoztam. És minden új barátom, ismerősöm kapcsán ugyanazt éreztem: bizonyságot akartam tenni Jézusról! El akartam mondani nekik, hogy van kiút a különböző ezoterikus hazugságokból, a pornófüggőségből, az alkohol- és drogfüggőségből, meg lehet gyógyulni fizikai betegségekből, mert a sír üres, és az Úr feltámadt! Nagyon lecsúszott embereket is láttam a modellvilágban, és abban az aktuális baráti körben, ahol forgolódtunk. Azonban tudtam, hogy jelenleg én vagyok a legutolsó, aki szólhat nekik az igazságról… Tisztátalannak, önzőnek, kb. pszichopatának éreztem magam.
Végül Isten közbelépett (hogy milyen módon, az egy másik írásom témája lesz)… Gyenge voltam cselekedni, ezért Ő alakított mindent úgy, hogy kijöjjek ebből a mókuskerékből. Csaknem két éve egy júniusi napon megbocsájtotta minden bűnömet, megtisztított, és elvette szégyenem örökre. Éreztem ahogyan lehull minden hiábavalóság az életemről, és határtalan öröm költözik a szívembe. Új szívet kaptam, új gondolkodásmódot, megnyíltak a szemeim, hogy lássam az Ő igazságát.
Tudod, életed forgatókönyvét Isten a végéről kezdte írni, és biztos lehetsz benne, hogy soha nem fog lemondani rólad!
Nincs olyan érzés, amiért megérné lecserélni az Atya szeretetét, és nincs olyan terület, ahol ne tudnál az Ő dicsőségére munkálkodni!
Mostanában ismerem fel, hogy a múltam sötét időszakai is mennyire a javamra váltak azáltal, hogy ma már tudok azok felé az emberek felé szolgálni, akiknek életébe annó belepillanthattam.
Dicsőség Istennek, aki mindent újjá tesz!
Csodálatos írás. Csodálatos nő vagy, tiszta és sugárzik rólad Isten szeretete. 🙂
Naiv az, aki azt hiszi, hogy van bárki az univerzumban aki minden bűnünk megbocsátja, csak mert mi szépen kérjük. Ráadásul ha így álluk az élethez akár gátlastalanok is lehetünk, hiszen majd a “végén” úgyis feloldozást nyerünk ha eleget fohászkodunk érte.
Önámítás hinni abban, hogy bármit teszünk, bárhány életet teszünk tönkre, majd egy sor imával és bűnbánattal minden “elfelejtődik”, és megbocsájtódik.
Nem istentől kell kérnünk a megbocsátást, hanem azoktól akiknek rosszat tettünk. Az okoz lelki nyugalmat, ha azokkal, akikkel rosszat tettünk adnak nekünk “feloldozást”, nem más. Ebben még hinni sem kell, mert az egyén akitől bocsánatot kérünk megbocsájt a valóságban, nem pedig “elképzeljük” azt.
Tegyük jóvá a hibáinkat, rendezzük a “sarunkat”, kérjünk őszintén bocsánatot és próbáljunk meg rendesen, tisztességesen élni. Tökéletesen nem fogunk. Az még talán Istennek sem menne…
Hatalmas pálfordulás! A női természet magában rejti ezt a romlottságot, hogy vadászik férfiakra. Ettől megszabadítani csak Jézus tud, ettől a tudathasadásos állapottól, ami távol áll attól, amit a Jó Isten szánt nekünk.
Főleg a hozzászólásokra reagálnék: Mark Gungor, a tékozló fiúról szóló tanításban leszögezi, hogy a KEGYELEM NEM FAIR! Azaz, bármilyen mocskos ruhában jössz vissza az atyai házhoz, az Atya örül, hogy viszont lát, és megtisztít, sőt, megajándékoz, nagy lakomát készít számodra. Mert Ő látja a szíved, hogy megváltozott. A nagy testvér persze duzzogott, hogy ő mindig ott volt és szolgált, neki miért nem csináltak sosem nagy dínom-dánomot? Az Atya azt válaszolja, hogy miért nem kérte, hisz minden az övé is. Lehet az emberlánya friss megtérő, vagy mindig is hű, keresztény családba született; Isten kegyelme mindenkinek ugyanúgy a rendelkezésére áll.