Szerelem? Csak lassan a testtel! 1. rész

A 21. században a szerelem-központúság olyannyira elérte csúcspontját, mint még eddig talán soha. Szerelem, testiség, szenvedély – ezek a témák folynak a legtöbb filmből, zeneszámból, minket körülvevő plakátokról, sőt, még a csokoládét is a vágy lángjától izzó reklámon keresztül akarják nekünk eladni. Sajnos ez a téma annyira elkeveredett a közönségesség és a mély lelki kapcsolat nélküli vonzalom fogalmaival, hogy már nem is igazán tudjuk, mit jelent az igazi, önzetlen szerelem, amely a boldog, kiegyensúlyozott házastársi kapcsolat alapja.

Egy biztos: mindenki (valamilyen formában) szerelemre vágyik. Legyen szó 80 éves nagymamákról, akiknek a szívét még mindig mélyen megdobogtatja, ha a fél évszázada mellettük lévő férj meglepi őket egy csokor virággal, vagy akár 13 éves, álmodozó kislányokról, akik a jövőbeli férjüket fehér lovon érkező szőke hercegként képzelik el, a szívük minden egyes esetben romantikára vágyakozik. Akármelyik korosztályt is képviseljük, ha a téma fellobban a lelkünkben, érdemes átgondolni, hogy a világ által ránk zúdított minta vajon jó irányba terel-e minket, vagy pedig egyenes út a megalkuvás és a csalódás felé. Nézzünk csak meg egy-két filmet a TV-ben! Már nagyon ritkán találni olyan alkotást, amiben ne kapna helyet a nyers érzékiség, amely a romantikát és szerelmet a legalsóbb szintre értékteleníti le. Gyakran kegyetlen cselszövések, házasságtörések történetét vetítik a néző elé ezek a történetek, és ha gyanútlan szemlélőként egyre több ilyen filmmel foglalkoztatjuk az elménket, az ott látottak sajnos alattomosan nyomot fognak hagyni bennünk. Ez pedig negatívan befolyásolja az egész szerelmi témáról alkotott nézetünket.

Mitévők legyünk akkor? Zárjuk ki teljesen a romantika világát az életünkből? Szó se róla! Egyet ne felejtsünk el: Isten, a mi Alkotónk teremtette a nőt és a férfit, és Ő bizony úgy képzelte el a két nem viszonyát, amiben igenis helye van a romantikának és érzékiségnek! A legfontosabb azonban, hogy minden ilyen érzésnek szereteten és tiszteleten kell alapulnia. Nagyon szeretem a Bibliát olvasni, és amióta lemondtam a világ által hirdetett érzéketlen és értéktelen testi kapcsolatokról, egyik kedvenc könyvem az Énekek éneke lett. Ismered? Olvastad már ezt az ószövetségi remekművet? Ha még nem, buzdítalak, hogy csapd fel, és vesd bele magad a bölcs Salamon király és menyasszonya, Szulamit romantikus, párbeszédes költeményébe! Mivel a Biblia minden egyes könyve Isten Szelleme által íródott, ez az alkotás is iránymutató kell, hogy legyen az életünkben, olyan, amely az Istennek tetsző szerelmet mutatja be. Meglátod, amint elkezded olvasni ezt az írást, a primitív jelenetekkel átszőtt filmekhez már semmi kedved sem lesz többé! Az Énekek éneke egy olyan szintre emeli a szerelmet, amely az igazi boldogságot és elfogadást helyezi előtérbe.

Talán kicsit szokatlan a nyelvezet és a hasonlatok, allegóriák elavultnak tűnhetnek, mégis érdemes belemélyedni a Biblia romantikus lapjaiba, mert csodálatos képeket kaphatunk annak olvasása közben! A következőkben szeretnék egy-két verset kiemelni az Énekek énekéből, amelyeket átolvasva segítséget kaphatunk a pozitív énkép kialakításához, értékeink felfedezéséhez, a romantikához való helyes hozzáálláshoz és (ha majd eljön az idő!) a megfelelő pár kiválasztásához is, akivel aztán összekötjük az életünket:

Segítség a helyes énképhez és önelfogadáshoz:

„Jeruzsálem leányai!
Én barna vagyok, de szép,
olyan, mint Kédár sátrai
és mint Salamon szőnyegei.
Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok,
a nap sütött engem.” (Én. 1,5-6a)

Sajnos a mai világban ránk zúduló tökéletes modellek képe és az “átplasztikázott modern barbik” olyan nagy nyomást helyeznek ránk, aminek a megfelelési kényszerébe sok-sok értékes lány betegedett már bele. (Sajnos én is hosszú éveken keresztül az önhánytatás, azaz a bulímia csapdájában szenvedtem, ha érdekel a történetem, szerezd be a BellaGirl magazin első nyomtatott számát, amelyben a teljes gyógyulásom útját is megtalálod.) Micsoda bátorságról olvashatunk az idézett sorokban! A menyasszony, azaz Szulamit fel meri vállalni a többi hölgytársa előtt, hogy sajnos a napon való sok munka miatt a fehér bőre barnává változott, de ő ennek ellenére szépnek érzi magát. Biztosan hallottad, hogy régen a fehér bőr számított értéknek, mert az úri lányoknak nem kellett a földeken, kint a napon dolgozniuk. Ha lett volna akkoriban szolárium, még a közelébe se merészkedtek volna, nehogy a fehér bőrük értéke elvesszen! Szulamit határozott fellépése a “hibái” ellenére is olyan egészséges önbizalomról vall tanúságot, amivel nekünk is azonosulni kellene! Mindegy, hogy a mai szépségideál milyen mérce alá akar helyezni minket, legyünk tudatában természetes bájunk értékének, és annak, hogy az esetleges “szépségfoltjaink” miatt nem veszítünk gyönyörűségünkből. Isten szépnek teremtett minket, és Ő örömét leli bennünk! Fontos, hogy olyan személyek véleménye számítson, akik által érezzük a tiszteletet és elfogadást. Egy fiú, aki meg akarna minket változtatni, nem érdemes arra, hogy időt és energiát pazaroljunk rá!

A szerelem finom kifejezése, a romantikus udvarlás értéke:

„Mint a ciprusfürt Én-Gédi szőlőiben,
olyan az én szerelmesem.
De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!
Szemeid galambok.”  (Én. 1,14-15)

„Ki ez a lány?
Úgy ragyog, mint a hajnal,
szép, mint a holdsugár,
tiszta, mint a fénylő nap,
ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.” (=álomkép) (Én. 6,10)

„Siess hozzám, szerelmesem,
mint egy gazella
vagy egy fiatal szarvas
a balzsamillatú hegyeken!” (Én. 8,14)

Micsoda bókok! Véleményem szerint ezek a sorok még a mai zene rímei között is megállnák  a helyüket! Talán némely olvasó a költő által használt hasonlatokat viccesnek tartja, érdemes azonban mélyebben megismerkedni az akkori értékekkel, kincsekkel és földrajzi területek jelentőségével, amik oly sokszor kapnak helyet a csodálat és szerelem kifejező eszköztárában. A vőlegény hosszú sorokon keresztül dicséri a menyasszony szépségét, majd a leány is elkezdi kifejezni a párja iránti vonzalmát.

A cikk folytatását jövőhéten olvashatod!