Vannak napok, esetleg hosszabb időszakok mindenki életében, amikor úgy érzi, hogy elég volt mindenből. Nem akarja tovább csinálni, pihenni akar és elbújni minden felelősség és kötelezettség elől. Minden idegesíti vagy semmihez nincs kedve. Szomorú, unott, esetleg kétségbeesett, mert nem tudja, hogyan tovább. Csak fáradtnak és tehetetlennek érzi magát, de el akar menekülni ez elől az érzés elől. Nem akarja ezt a hangulatot, inkább beleveti magát újabbnál újabb feladatokba, hogy lefoglalja magát. Terveket sző, mindent bevállal, csak hogy ne legyen ideje rosszul érezni magát.
Fiatalként sokan érzik úgy, hogy semmit se tudnak kezdeni az életben, hogy megakadtak, hogy egyedül vannak az Élet kapujában és nincs ki segítsen. A társadalmunk azt sulykolja belénk, hogy mindenkinek erősnek és függetlennek kell lennie, ha baj van, azt ne mutassuk ki, sokan azt sem merik kimondani, hogy pszichológushoz járnak. Az önállósodás folyamata valóban megterhelő és még barátok és a család segítsége mellett is érezhetjük magunkat teljesen elveszettnek.
Azonban van egy olyan segítség, ami mindenkinek ott van, ami mindig jelen van és mindig figyel, támogat. A mai, rohanó világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni Istenről, aki pedig mindig velünk van és ott áll mellettünk a legnagyobb magányban, a legelviselhetetlenebb percekben is. Ahogyan azt Józsué könyvében is olvashatjuk:
„Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.” (Józsué 1,9)
Van mellettünk egy olyan erős segítség, gondoskodás, amit a modern világban egyre kevesebb ember ismer vagy hisz. Keresztény, hívő lélekként nagyon sokszor segített át a szomorúságon egy-egy mondat, amit tízszer, hússzor vagy ötvenszer elismételtem magamban.
„Isten velem van és vigyáz rám. Sose maradok egyedül.”
Időnként jót tesz, ha kicsit megállunk a rengeteg ZH, beadandó vagy munkanap között és egy kicsit befelé figyelünk. Hogyan is lehetne egyedül végigcsinálni az életet, amikor annyi minden történik, annyi nehézség gördül elénk? Mindenki tudja, milyen érzés, amikor hirtelen rájössz, hogy nem tudod, mi lesz a következő lépés, és hogy mit fogsz csinálni egy hónap múlva. Vagy felmerül az a kérdés, hogy miért is csinálod azt, amit csinálsz, hova fog ez vezetni. Jézus sosem kételkedett abban, hogy mi az értelme annak, hogy lejött közénk, mert hitt az Atyában. Amikor elbizonytalanodunk, hunyjuk le a szemünket és figyeljünk arra, amit az Úr akar üzenni nekünk, így sokkal egyszerűbb lesz megtalálni a helyes utat.
Kóvályoghatunk csukott szemekkel és befogott füllel, kizárva a segítséget, de ha kitárjuk a szívünk és meghalljuk az üzenetét, akkor sok zsákutcát és úttorlaszt ki tudunk kerülni majd.
„Ha nem az Úr építi a házat, építői hiába fáradoznak. Ha nem az Úr őrzi a várost, őre hasztalan virraszt felette.” (Zsoltárok 127,1)
Isten nélkül is végig lehet menni az úton, le lehet élni az életet. De miért menne valaki egy olyan partyra, ahol nem szól zene, vagy inna egy olyan pohárból, amiben nincs víz?
Az élet sokszor gördít elénk akadályt és amikor kilépünk egyedül a Nagyvilágba, bizony ijesztő. Megrémít a rengeteg kötöttség, felelősség és sokszor csalódhatunk magunkban és embertársainkban is. Lehet, hogy úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk van, de ez egy olyan érzés, amit mindenki átél.
Nem baj, ha elveszettnek érzed magad.
Nem baj, ha úgy érzed, semmire sem vagy jó.
Nem baj, ha nincs több erőd.
Nem baj, mert sosem maradsz egyedül és mindig ott lesz melletted Ő, aki felsegít és útba igazít. Aki megtalál, akárhol legyél is. Akinek nem kell bizonyítanod, hogy milyen csodálatos vagy, mert pontosan tudja és látja. Aki erőt és kitartást ad neked, hogy tovább tudj menni. Cserébe pedig nem kér mást, csak hogy higgy, bízz és szeress.
Stock Csenge
