Az élet nem arról szól, hogy mindenkinél okosabb legyek. Vagy, hogy minél több pénzt keressek. Hogy bizonyítsak. Hogy mindenkinek megfeleljek. Nem arról szól, hogy összekaparjak mindent magamnak, amit csak sikerül. Taposva másokon. Vagy egyszerűen csak hogy a kellemetlenségek elkerülése végett a közöny üvegburkában haladjak el mellettük.
Az élet nem arról szól, hogy jól érezzem magam. Hogy kiéljem a vágyaimat. Hogy szórakozzak kicsit. Hogy játsszuk végig a darabot, színlelve mindent, ami belül van.
Az élet nem arról szól, hogy bolyongjunk végtelen utakon, amelyeknek nincs, és soha nem is volt célja. Hogy kövekhez imádkozzunk, és fűszálakba kapaszkodjunk.
Az élet nem rólad szól.
Az élet nem rólam szól.
Az életed ajándék.
Az életem ajándék.
Te magad is ajándék vagy.
Én magam is ajándék vagyok.
Az lehetsz.
Az lehetek.
Az élet arról szól, hogy felismerem a célt, és elindulok. És közben jelen vagyok. Mindent, amit kaptam, tovább adok. Figyelek. Meghallgatok. Megértek. Elfogadok. Megérintek. Begyógyítok. Kinyúlok. Odalépek. Magamon át máshoz. Ajándékba adok. Adom. Az időm. Az erőm. A szeretetem. A jelenlétem. Az életem.
A legkevesebbet is a legtöbb szeretettel.
És minél többet adok, annál gazdagabb vagyok.
És annál boldogabb.
Ónodi Krisztina
Forrás: Esténkénti csillaghullás
