Mi lenne akkor, ha holnaptól nem lennék jó kislány? Nem viselkednék illedelmesen? Csak azt tenném, amihez kedvem van. Kipróbálnék mindent, amit eddig nem mertem, vagy tiltották nekem. Túl sokat éltem már szabályok között, szeretném végre felrúgni őket! Szeretném végre tudni, mire vagyok képes! Nem szeretnék többet szende, szófogadó, rendes lány lenni, szeretnék végre élni!
Éreztél már így?
Én gyakran. Mindig is szabálykövető típus voltam (akkor, ha látták) és irigyeltem azoknak a bátorságát, akik nyíltan neki mertek menni a korlátoknak. Nagyrészt persze egyetértettem ezekkel a korlátokkal. Az eszemmel. De a szívemmel néha nem. Tudtam, hogy jó lesz nekem, ha nem megyek el berúgni minden hétvégén. Tudtam, hogy jó lesz nekem, ha nem dohányzom, nem füvezek. Azt is tudtam, hogy jó lesz nekem, ha nem öltözködök kihívóan és nem pasizok gátlástalanul, és nem akarok egy éjszakás kalandokat. De néha a szívemmel igenis ezeket akartam. Azt kívántam, bárcsak ne lennének következményei ezeknek a dolgoknak, mert akkor megtenném őket. Így viszont féltem a következményektől. Tudtam, hogy az út afelé az élet felé, amit én magamnak elképzeltem, nem a tiltott dolgokon keresztül vezet. Így hát próbáltam magam meggyőzni minden hirtelen jött őrült pillanatban, hogy ez így lesz jó nekem.
Ha te is szoktál így érezni, tudd, hogy ez normális.
Egy idő után el kell jönnie annak a kornak, amikor az ember megkérdőjelezi a köré felhúzott határokat, neki is rohan egynek-kettőnek, hogy kipróbálja, mit bírnak azok. Sokan gyávának tartják azokat az embereket, akik nem rúgják fel a szabályokat, pedig felelősségteljes mérlegelés után a szabályok megtartása nem gyávaság, hanem érettség. De mégis mit lehet tenni azzal, hogy sokszor nagyon nem akarok jó kislány lenni?
Mit kezdjek ezzel a feszültséggel, ami bennem tombol?
Mit tegyek, amikor végre valahára szabad akarok lenni?
Először is: Merd megkérdőjelezni a korlátokat!
Azok a korlátok, amelyek között most élsz, még nem a sajátjaid. Mások rakták oda neked. Szüleid, tanáraid, a társadalom, a törvények. Nyugodtan tedd fel magadnak a kérdést: Van értelme ennek a szabálynak? Véd ez engem? Hozzásegít ahhoz, hogy érettebb felnőtt legyek? Mivel jár, ha megszegem? Ha ezekre a kérdésekre őszintén (!) válaszolsz, meglátod majd, mely korlátokat érdemes tiszteletben tartani, és mi az, amit adott esetben figyelmen kívül hagyhatsz. Elképzelhető, hogy találsz értelmetlen szabályokat. Fontos, hogy amikor mérlegelsz, ne a pillanatnyi indulataid irányítsanak, hanem a józan megfontolás! Én hiszem, hogy képes vagy erre, hiszen már majdnem felnőtt vagy! Ezek után viszont a rostán fennakadt korlátokat tedd sajátjaiddá. Nem mások rád erőltetett szabályai ezek mostantól, hanem a te elveid. Állj ki értük, amikor jön az „őrült pillanatod”.
Másodszor: Ha már túl vagy a mérlegelésen, még mindig előfordulhat, hogy túl sok olyan szabály maradt, amit a józan eszed elfogad, de a benned tomboló szabadságvágy nem. Adok egy tuti tippet: keress valamit, ami leköti a tomboló szabadságvágyadat és nem ütközik korlátokba! Talán banálisan hangzik, de a sport, művészi tevékenység, zenélés, vagy bármilyen jó hobbi, amiben igazán szabadnak érzed magad, nagyon sokat segíthet! Én annak idején órák hosszat bicikliztem a Zagyva gátján. Körülöttem szántóföldek voltak, a folyó, erdő és rétek, olyan szabadnak éreztem ott és akkor magam, mint sehol máshol. A lényeg, hogy teljes lényeddel szeresd csinálni a választott dolgot és töltsön fel, hidd el, sokkal kevesebb gondod lesz a szabályokkal, ha a hobbidban szabadnak érezheted magad!
Ne legyél olyan csikó, aki állandóan a kerítésnek ugrálva összetöri magát, és nem veszi észre a mögötte lévő hatalmas teret, ahol szabadon nyargalászhatna. Vágtass szabadon, észben tartva, hogy azért lehetsz igazán szabad, mert kerítés véd attól, hogy elvessz.
