Nem is sejtettem, mennyi mindent…
Hiszen csak egy szó: ember. Máig sem tudom igazán, mit jelent.
Embernek lenni leírhatatlanul fájdalmas és gyönyörű. Egyszerre.
Az ember a legsebezhetőbb és legbátrabb létező. A legtörékenyebb és a legerősebb teremtés. Egyszerre.
Annyi, mint egy lehelet, és ólomsúlyú nyomokat hagy. Botladozik, elesik, mégis képes szárnyalni – botladozva is.
Minden ember ugyanolyan a lelke mélyén. És minden ember páratlan, egyedi, összehasonlíthatatlan és megfejthetetlen csoda. Olykor egyszerűbb már nem is lehetne, olykor nincs nála bonyolultabb. Egyszerű és bonyolult. Egyszerre. Egyetlen szám. S a végtelent hordozza magában.
Hihetetlenül érzékeny, és hihetetlen, mi mindent elbír. A legelveszettebb és legelesettebb, amíg szerethetetlen(nek hiszi magát). A legragyogóbb és legboldogabb, ha szeretik (és ő is szeret).
Magával ragadó és visszataszító. Egyszerre. Töredezett szépség. Megbomlott harmónia. Szétesett szimfónia. Szívszorító, mivé lett. Ámulatba ejtő, mivé lehet.
Függetlenséget követelő kiszolgáltatottság. Védelmi falakat építő védtelenség. Magányba menekülő magánytól menekülő. Ezernyi sebből vérző újjászületés. Haldokló élet. A halált magában hordó örök élet. A feledésnek kitett emlékezés. A lepergő idő időtlen sóhaja.
Annyira kevés, és annyival több, mint felfoghatná… Annyira semmi. Miközben egy egész világgal ér fel. Porszem egy galaxisban. És galaxisok lüktetnek benne. Egy pillantás az élete. De egyetlen pillantásban többet él meg, mintha évmilliárdokig élne.
Felszínességet hajszoló kikutathatatlan mélység. Lélegzetét visszatartó fellélegzés. Földre zuhant, földhöz láncolt szárnyalás. Egy szelet a teljességből. Egy kalitkányi szabadság. Kagylóból felmorajló óceán. Kinyújtott de ökölbe záródott kéz. Nemet mondó kérlelés. Büszke palástot viselő ruhátlan koldus. Remegő gránittömb. Jégpáncélban izzó lávafolyam. Érintésekből élő érinthetetlenség. Reménytelenből kihajtó remény. Önmagát véletlenné hazudtoló tervezett csoda.
Üres kezű megajándékozott. A legszegényebb és a leggazdagabb. Egyszerre. Ajándékosztó nincstelen. Szorításba zárt elengedés. Birtokolni vágyó, birtokká válni vágyó tovaszálló ajándék. Hullócsillag. Felvillanó fénysugár. Ágról leszakadt, ég és föld közt táncoló színes falevél. Tavaszba ölelt ősz. Ősszé ölelt tavasz.
Gyönyörű és fájó tünemény.
Minél gyönyörűbb, annál fájóbb.
S minél fájóbb, annál gyönyörűbb.
A fenti írás az alábbi blogról származik: Esténkénti csillaghullás
Ha tetszett, olvass bele!
