Test+lélek

Lépj közelebb, hogy kigyúljon a fény!

írta: BellaGirl

„Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” – János 8:12

Egy vagy két éve is már, hogy a panelház aljába, ahol lakom, egy mozgásérzékelő lámpát szereltek fel a pincék bejáratához a hagyományos, villanykapcsolós lámpa helyett. A változtatást hamar észrevettem, mivel biciklivel jártam iskolába, és esténként mindig a pincénkbe zártam le a biciklimet. Nem kellett többé a kapcsolót keresgélnem, hanem egyszerűen csak betoltam a biciklit a bejárati ajtón, elindultam a pincék irányába, pár lépés után már érzékelte a lámpa a mozdulataimat és magától felkapcsolódott. Praktikus kis találmány, nemde?

Itt jegyezném meg, hogy nagyon lírai alkat vagyok, a leghétköznapibb dologról is hasonlatok, metaforák és egyéb költői gondolatok szoktak eszembe jutni, illetve szeretem ezekben a hétköznapi dolgokban is Istent keresni. Annak örülök a legjobban, ha egy konkrét dologból értek meg valamit a hitéletemre vonatkozóan, mert ezek az esetek aztán élő példává válnak számomra, belém ivódnak, formálnak. Néhány hét elteltével érdekes párhuzamot vontam az új lámpánk és Isten között. Azt állapítottam meg magamban, hogy ha úgy vesszük, Isten is olyan, mint ez a mozgásérzékelő lámpa. Talán az utóbbi mondat furcsán hangozhat, de hadd magyarázzam meg.

A mozgásérzékelő lámpa nem ér semmit, ha nem megyünk hozzá közel. Egy bizonyos távolságon kívül nem érzékeli a mozdulatainkat. Hiába tudom, hogy ott, a sarokban van felszerelve az a bizonyos fényforrás, addig nem fog felkapcsolódni, amíg nem megyek oda hozzá. Így van ez Istennel is: amíg túl távol vagyok Tőle, addig nem ragyoghatja be az életemet. Akármilyen pontosan tudom mások által, akik már közelebb merészkedtek, és világosságot nyertek, hogy hol van, vagy hol kellene lennie Istennek, amíg én nem megyek oda Hozzá személyesen, addig sötétségben maradok. Vagy legfeljebb távolról szemlélem mások életében ezt a világosságot, de nem lehet az enyém.

A jó hír azonban az, hogy a mozgásérzékelő lámpa nagyon érzékeny műszer, a legkisebb mozdulatot is érzékeli. Isten is pontosan ilyen. A legkisebb, legbizonytalanabb hitben megtett lépésedet is érzékelni fogja, ha elindulsz felé.

Hogyan teheted meg ezeket az első lépéseket? Hallgasd Isten Igéjét, ami által egyre jobban megismerheted Őt és magadat is!  Lehet, hogy először úgy fog tűnni, hogy még mindig sötét van körülötted vagy benned, de arra biztatlak, hogy menj tovább, hiszen amíg eléred a lámpa hatótávolságát, néhány lépést még sötétben kell megtenned. Ez lehet, hogy ijesztő, de ilyenkor kapaszkodj abba, hogy az a lámpa – vagyis Isten – tuti, hogy ott van!  Nem mozdul el a helyéről, és csak arra vár, hogy érzékelhesse a kisujjad rezdülését. Mikor tudja ezt érzékelni? Ha eléred a hatótávolságot. De mi a hatótávolság? Hol van a határ fény és sötétség között? Jézus maga a választóvonal. Csak az Ő világosságának fényében láthatjuk meg igazán bűnös mivoltunkat. Ha a sötétségből a világosságra akarsz lépni, tulajdonképpen azt kell felismerned, hogy kicsoda Jézus és mit tett érted. Ő az, aki fényt derít minden bűnös cselekedetünkre, de nem azért, hogy elsüllyedjünk szégyenünkben, hanem hogy új esélyt adjon, és az Ő fénye ragyogjon rajtunk keresztül. A kérdés már csak az: te odamész-e Hozzá, és megmozdítod-e a kisujjadat?

Még valamire hadd hívjam fel a figyelmedet, kedves olvasó! A fenti igében azt olvassuk, hogy „aki engem követ, nem járhat sötétségben”. Jézusnak ez a mondata olyan szépen összecseng az én lámpás párhuzamommal, hiszen a mozgásérzékelő lámpának van még egy lényeges tulajdonsága: ha túl sokáig maradunk mozdulatlanok, akkor automatikusan lekapcsolódik. Ahhoz, hogy a fény ne aludjon el, mozgásban kell lennünk. Nem tudsz valakit úgy követni az utcán, hogy ne mennél folyamatosan utána. Ha hosszabb időre megállsz, lemaradsz tőle, és könnyen szem elől tévesztheted. Jézus is erről beszél nekünk, hogy csak az kerülheti el azt, hogy a sötétség újra magával ragadja, aki folyamatosan követi Őt, azaz magát a világosságot. Ha már egyszer felkapcsolódott a lámpa, ha már egyszer közel kerültünk Istenhez, nem állhatunk meg egy helyben, hogy „na végre, most már minden oké”. Nem állhatunk meg, mozgásban kell lennünk, hogy követhessük Jézust – a mi világosságunkat – és soha ne tévesszük szem elől.

Nos, miért szeretem annyira a mozgásérzékelő lámpákat? Mert az én Uram jut róluk eszembe, aki „a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el” (1Péter 2:9) engem, és titeket is erre a világosságra hív!

Ha bármilyen kérdésed volna, vagy megosztanád velünk a gondolataidat, bátran írj nekünk a hello@bellagirlmagazin.hu címre!

Szeretettel: Renáta

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: