Egy újabb nap elszállt, és megint minden ugyanúgy történt. Odanyúltam az éjjeli szekrényen lévő lámpához, és lekapcsoltam. Majd az oly jól ismert bűntudat és sajnálat érzésével szenderültem álomba.
Arra készültem, hogy aznap reggel időt töltök Istennel: kettesben. Elővettem a Bibliámat, és kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén. Direkt időben elkészítettem a kávémat…tehát ezzel nem is lett volna gond. Még az ébresztőt is beállítottam, hogy el ne felejtsek időben hozzáfogni az áhítatnak.
De akkor mi a csoda történt?
Sajnálatos módon ugyanaz volt ma reggel is, mint nagyon sok más reggel.
Millió apróság, ami elvonta a figyelmemet.
Egy kattintás itt az Instagramon, egy gyors válasz ott e-mailen, egy elvesztegetett pillanat amott. No, és persze: egy sms is becsúszott.
Ezek az „elterelő hadműveletek” pedig újra elcsábították a figyelmemet.
De ami még ennél is rosszabb, hogy ezek a kis apróságok szépen, lassan meglopták, az Istennel együtt töltött időmet is. De hiszen ti is átéltétek ezt már! A személyes áhítatunk tápláló étke helyett olyan, mintha a gyors étterembe ugrottunk volna be: gyors kiszolgálás, és már lehet is tovább szaladni vele.
Lányok, most nagyon őszinte leszek veletek! Ez egy komoly harc az életemben, és nem mondhatni, hogy igazából megtaláltam volna rá a tuti megoldást. De a szívemben legbelül pontosan tudom, hogy nem szeretnék lelki „gyors éttermi kajákon” élni, hanem ennél valami jobbra vágyom: arra, ami lelkileg tápláló. És biztosra veszem, hogy ti is valami ilyesmit szeretnétek!
Megpróbáltatásokon és tévedéseken keresztül az évek során ráakadtam olyan hasznos kapaszkodókra, amelyek segítenek a figyelmemet összpontosítani, és következetesnek lenni az áhítatok tartását illetően.
De tudjátok, ezek a tippek igazából addig nem működnek, amíg nem helyes indítékból származnak.
Először is rá kell ébrednünk, hogy a „napi áhítatunk” nem csupán jó keresztény szokás, amit ki kell pipálnunk a listánkon, hanem egyszerűen áhítat. A napunk egy részét arra szánjuk, hogy alázatos szívvel a mi csodás Istenünkhöz menjünk, hogy dicsőítsük és imádjuk Őt, tanulmányozzuk az Igéjét, valamint segítséget kérjünk Tőle imádságban.
Nem egyszerűen „áhítatokat” tartunk, hanem a Megváltónkra szentelünk időt. Szeretnék most megosztani veletek néhány gyakorlati tanácsot.
1. Nem lehet könnyűszerrel eljutni oda, hogy Istent szeressük.
Ha valaha is gondoltatok arra, hogy az Istennel való kapcsolatotoknak, mélyebbnek és szenvedélyesebbnek kellene lennie, akkor ezzel nem vagytok egyedül. De az az igazság, hogy ehhez egyetlen út vezet: ha Istennel kettesben időt töltünk.
Ha egyre több időt töltünk Istennel, egyre jobban megszeretjük és dicsőítjük Őt. Ha azonban kevesebb időt töltünk Vele, kevésbé szeretjük és dicsőítjük Őt.
Az Istennel való kapcsolatunknak csupán annyira lesz mélysége, amennyi időt töltünk Vele. Ha szeretnénk Istent jobban, szenvedélyesen szeretni, akkor naponta betervezett, minőségi időt kell Vele töltenünk.
2. Rendszeres időközönként tartsunk áhítatot (írjuk be a naptárunkba)
Számos, naponta ismétlődő dolog van az életünkben. Bizonyos dolgokat megszokott időben végzünk (pl.: reggeli, ebéd és vacsora, hogy csak néhányat említsünk). Ne csupán „reméljük”, hogy tartalmas időt tudunk az Úrral tölteni, hanem olyan napszakot válasszunk, amikor ezt kivitelezni is tudjuk.
Istent ne zsúfoljuk be az életünkbe, hanem köré szervezzük!
Mivel mindenki élete más és más, ezért lehetséges, hogy számunkra reggeli előtt alkalmas, netán felkelés után ezzel indítunk (amit melegen ajánlunk!), de lehet, hogy lefekvés előtt szakítunk erre időt. Bármelyik mellett döntünk is, tudatosan szánjunk erre időt, amihez pedig ragaszkodjunk is.
3. Legyünk számonkérhetők!
Én személy szerint akkor vagyok a leginkább következetes és hűséges az áhítatok tartását illetően, ha ezt számon kérhetik tőlem. Ahogyan Jézus maga mondta a tanítványainak: „Mert a szellem ugyan készen áll, de az emberi természet gyenge.” (Máté 26:41). Az én emberi természetem/testem gyenge, de a tiétek is. Legyünk őszinték: az ágyban heverészni jobban esik, mint felkelni.
Ha a személyes életünkben számon kérhetők vagyunk, akkor könnyebben leszünk hűségesek az Istennel töltött időnket illetően. Kérjünk meg egy érett barátot, szülőt, vagy istenfélő nőt, hogy hetente kérdezzen rá, hogy tudjuk-e tartani az áhítatainkat. Kérjük meg, hogy hetente írjon sms-t (vagy e-mailt, hívjon fel), és kérdezzen rá, hogy vagyunk.
Ideje kiszorítanunk a „gyorséttermi-módszert”
Tudatosan döntsünk úgy, hogy Istennel kettesben minőségi időt töltünk annak érdekében, hogy személyes kapcsolatot ápoljunk Vele. Az áhítat fontos részét képezze minden egyes napunknak!
Minél többször tartunk áhítatot, annál inkább növekszik majd a Megváltó iránti szeretetünk, és minél inkább szeretjük Őt, annál inkább szeretnénk majd szenvedélyesen a dicsőségére élni.
Szeretnénk, ha hozzászólnátok a cikkhez! Mi jelenti a legnagyobb küzdelmet a személyes áhítataitokat illetően? Személyesen, nektek mi segít abban, hogy közelebb kerüljetek az Úrhoz?
