Mondd, te meddig bírod egyedül? Töltöttél már akár csak egy napot is teljesen egyedül? És napokat, heteket vagy hónapokat? Azt hiszem, egyedül én sem bírtam volna, de Jézussal sikerült. A 2020-as karantén idejét teljesen egyedül töltöttem. Emberi szemszögből nézve borzalmasan hangzik, Isten látóköréből tekintve azonban áldás volt. Azt hiszem, a 2020-as karantén időszaka eddigi életem legszebb napjai, hetei, hónapjai voltak. Soha eddig nem tapasztaltam olyan tartós lelki békét, mint akkor.
Kérdezted már Istent, hogy az óvintézkedésen kívül, mi célja van a karanténnal? A Bibliában sok ehhez hasonló élethelyzetről olvasunk: Noé és a családja a bárkában, Izrael népének pusztai vándorlása, Keresztelő János pusztai elvonulása és Jézus 40 napos böjtje is egy felkészítő időszak volt, amikor Isten mindannyiukat arra készítette, hogy betölthessék küldetésüket.
És azon elgondolkoztál már, hogy a te számodra vajon milyen célja van a karanténnak? Nekem is a felkészülés időszaka volt. A tavalyi karantén alatt írtam meg a szakdolgozatomat, felkészültem az államvizsgámra, amit normális körülmények között, a munkám mellett képtelen lettem volna teljesíteni. Az elzártság azonban nemcsak a munkámra és tanulmányaimra volt jó hatással, hanem leginkább lelki áldásokban vált gazdag időszakká. Ezekben a hetekben annyira belesimultam Isten karjaiba, hogy nem éreztem az emberek hiányát. Természetesen sokat beszélgettem online vagy telefonon a szeretteimmel, de élőben csak néhány emberrel találkozhattam. A karantén ideje alatt készített fel Isten arra, hogy egy új lakhelyre, új munkahelyre és egy új gyülekezetbe vihessen. Azt hiszem, ha nem lett volna időm lélekben felkészülni egy ekkora váltásra, akkor sokkal nehezebben viseltem volna a változást.
Az elzártságban azt is megtapasztaltam, hogy Isten tényleg csak a csendben szólal meg. Sokáig tartott, míg a pörgős életvitelemből, az érzelmeim hangos zsivajából kilépve végre teljesen elcsendesedtem. Sokáig úgy hittem, amikor csendességet tartok, nekem kell beszélnem Istenhez: hálát adni, megvallani a bűneimet vagy kérni valamit; ám ezúttal azt éltem meg, hogy én hallgatok, Ő pedig beszél hozzám. Beszélt, beszélt, s én csak ittam a szavait. Nem győztem leírni a megértett igazságokat, a drágaköveket, amiket felfedezhettem. Ebben a folyamatban a hitem rengeteget épült, és mélyült az Istenbe vetett bizalmam is; olyan harmóniát élhettem meg Istennel, önmagammal és a természettel, amiben addig soha nem volt részem. Nem kínoztak a hiányaim és nem keserített az elégedetlenség, mert annyira telve voltam Isten szeretetével.
Emlékszem a közös kávézásokra Jézussal egy csodálatos folyó partján. Elkezdtem megismerni a madarak hangját, hallottam, ahogy hálaéneket dalolnak az Élő Istennek; a vadkacsák bizalmukba fogadtak és büszkén hozták elém bemutatni nemrég kikelt kicsinyeiket. Olyan közel volt hozzám Isten, s ezúttal nem csak egy rövid imádság idejére, hanem órákra, napokra, hetekre. Nem, én nem voltam egyedül, az Isten szeretetében fürödhettem. Újra megtapasztalhattam, hogy minden ígéretét betartja, mert valósággá lett:
„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” – János evangéliuma 14,18
Az idei karantén számomra más, mint a tavalyi: más helyen élek, más munkát végzek, de ugyanazzal az Úrral lakom, aki tavaly is személyes bizalmába fogadott. Kíváncsi vagyok, hogy Isten ezúttal mire akar készíteni, de hiszem, hogy áldást tartogat.
Kedves Olvasóm! Nem tudom, a te életedben mit akar kiformálni a Mindenható, de abban egészen biztos vagyok, hogy számodra is van egy csodálatos karantén-programterve. 🙂
Szeretettel: Fosztó Tímea
A cikk szerkesztésében Ónodi Krisztina is közreműködött.
