Fogva fogod a kezem,
és el nem engeded,
hiába löklek el.
Hiába könyörgök,
hiába, hiába, hiába,
a szemem is hiába
vetem a világra,
te tartasz erősen.
Hűség ég szemedben,
puszta szeretet,
éhes, reményvesztett
lelkek sebére
gyógypirulák e szemek!
Futva futnék el messzire,
de nem engedsz, pedig
semmi sem köt ide,
mégis vigyázva vigyázol,
visszavársz, remélsz,
hogy nem futok el,
hogy nézésed majd meggátol,
lázadó szívem visszatér hozzád
magától.
