Test+lélek

Házi nyúlra nem lövünk

írta: BellaGirl

Kövér kislány voltam. A futóversenyektől féltem a legjobban, mert sereghajtóként jutottam a célba. Messze hátul kullogtam, a végzős fiúk pedig kigúnyoltak, ahogy a vastag combjaimmal alig tudtam az iramot tartani.

Nem szeretnék belebonyolódni abba, hogy ez akkor milyen lelki sérülést okozott, mert kilábaltam belőle, de egy történetet hadd osszak meg Veled Isten hatalmas, védelmező kezéről, Ő mindig velünk van, ha mi vele járunk. Ha pedig elkanyarodtunk, akkor Jézus visszahoz.

Ötödikes voltam, amikor a fiúk az osztályban elkezdték a lányokat kergetni, fogdosták őket, mindenki főleg az után eredt, aki szimpatikus volt számára. Én mindig kimaradtam ezekből a nagy megmozdulásokból, amik főleg tornaóra előtt zajlottak vagy lyukasórákon. Az egyik tanárnő már húsz percet késett az óráról, ez azt jelentette számunkra, hogy – tél lévén – szabad utat kaptuk kilógni és hógolyózni egyet. Mindegyik lányt a hóba hempergették, a havat az arcukba nyomták. Volt sikítás, fenyegetőzés, kurjongatás. Csak az én arcom volt komor. Álltam a suli udvarán, néztem a vicces jeleneteket, és vártam, hogy hátha engem is megfog valaki és a hóba jól belemárt. De ez nem történt meg. Engem nem kergettek a fiúk, pedig közel mentem hozzájuk, minden jelzést leadtam, hogy bizony én vevő lennék rá. Évekkel később, amikor ezt elmeséltem valakinek, olyan szinten felliftezett bennem a fájdalom, hogy sírni kezdtem.

Tizenvalahány évvel később összefutottam egy volt osztálytárssal, és idővel oda jutottunk a beszélgetésben, hogy elárulta:

 – Nekünk megtiltotta a testvéred, hogy hozzád nyúljunk. „Házi nyúlra nem lövünk” – ezt mondta mindig. Távol tartottam magam én is tőled.

Ekkor egy lámpa villant föl bennem, földrengést éltem át ott belül, a függöny fel- és legördült. Az ikertestvérem volt az osztályelső. Mindenki szeretett vele barátkozni, de sohasem csúfolták strébernek, inkább felnéztek rá a fiúk – magas is volt –, és ha hozzá fordult valaki segítségért, azt nem utasította el. Tekintélye volt a kortársak között. Az én kedves testvérem ennyire megvédett engem, és nekem még az eszembe se jutott, hogy miatta történhetett mindez. Az ő kiállása miatt nem cserkészhetett be senki se. Mindvégig azt hittem, a duciságom miatt nem közelítettek felém a fiúk.

Lehet, hogy éppúgy, mint engem a bátyám, most téged Isten véd meg valamitől és valakitől. Gondoltál már arra, hogy Isten hiúsítja meg egy fiú közeledését, egy barátság kialakulását? Ő onnan fentről, az időn kívül és a mindentudás birtokában jól lát mindent. Nem azt mondom, hogy Isten miatt nem működnek a dolgaid, de légy türelmes, utólag látni fogod a miérteknek az okát, hogy miért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elvártad volna. Isten karja ki van nyújtva feletted, vezet, még ha a szakadék szélén táncolsz is! A magam életében feltételezek olyan eseteket, amikben hiszem, hogy Isten védett meg egy rossz barátságtól. De megesik, hogy mi annyira kapálózunk, hogy Isten végül enged, és azt mondja: „Fuss, lányom, nem lesz jó a vége, de bárhogy is lesz, én végig ott leszek melletted.”

Viktória

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: