Test+lélek

Hazavár…a mennyei húsleves

„Édesanyám húslevese a legfinomabb” -szoktuk mindig emlegetni… esetemben ez Édesapám húslevesére igaz. Egyetemistaként egyre inkább megszokottá vált az életemben a megérkezés, távozás ritmusa. Pár nap itt, pár nap ott. Mikor hazaérkezek, mindig rámosolygok gyermekkorom legfőbb helyszínére; a nagy, titkokat rejtő kertünkre. Aztán leülök beszélgetni a szüleimmel, alszok egy jót a kényelmes gyerekkori szobámban. Ilyenkor minden olyan természetes. Hálás vagyok, hogy van hova, kihez hazajönnöm. S hogy természetes, hogy hazajöhetek.

De van, hogy nem ilyen könnyű a hazajövetel. Sokszor a hitéletünkben is megjelenik a távozás, megérkezés ritmusa. Legalábbis az enyémben mindenképp jelen van. Van, hogy közelebb vagyok Istenhez, több időt töltök a Jelenlétében, nagy gyakorisággal gondolkodom Igéken, olvasok bibliai témájú könyveket. Aztán egyszer csak jön egy élethelyzet és sokkal káoszosabbá válik az életem, hirtelen semmire sincs időm s persze az Istennel, na meg az önmagammal töltött idő esik ki leghamarabb a tervből. Pedig mennyire nem jó ez így! Mégis sokszor esek ebbe a hibába.
Hetek múlva ébredek csak rá, hogy hopplá, ez itt nem az Atyai ház.

De hogyan kellene visszamenni? Hogyan építsem vissza az Igeolvasást, a csendességet a mindennapokba? És ami talán még nehezebb lelkileg: hogyan kezdjek el így újra imádkozni, hogyan menjek így újra Isten elé?

Így, hogy már megint elbuktam, már megint rosszul cselekedtem, már megint bűnt követtem el. Így, hogy már megint nem hagytam időt Istenre, nem Ő volt a prioritásom. Hogy is lenne merszem visszamenni?
Pedig Isten hogyne jönne ki elém és Eléd is az Atyai ház elé, sőt ki is futna tárt karokkal, mint ahogy a példázatban is meséli Jézus. S bizony meg is teszi, ha mi meg merjük tenni az első lépést vissza, az Atyához.
Akármit is gondolunk, akármilyen félelmek gyötörnek bennünket vagy bűntudat, szégyen forog a szívünkben, Istenhez mindig visszajöhetünk. Mert ő az első és eredeti otthonunk. Ő az, aki megformált minket, aki még Édesanyánknál is jobban ismer és az Ő kezében van az életünk. Az Ő szeretete örökké otthont fog adni számunkra. S Isten tékozlón elénk fut majd minden egyes alkalommal, amikor valamely elveszett gyermeke megtér, hazatér.
Mert Ő mindig hazavár.

Heidelbergi Káté részlet:
„Bár lelkiismeretem vádol, hogy Isten parancsa ellen súlyosan vétkeztem, azokból soha egyet sem tartottam meg, és mindig hajlamos vagyok minden rosszra, Isten az Ő ingyen kegyelméből, minden érdem nélkül nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztus tökéletes elégtételét, igazságosságát és szentségét. Ezért én úgy állhatok elé, mintha soha semmi bűnt nem követtem volna el, és semmi bűnöm nem lett volna (…) de csak akkor, ha Krisztus jótéteményeit hívő szívvel elfogadom (és sajátommá teszem)” .

Gyere vissza, már vár a “mennyei húsleves”!

Hatalmas BellaGirl öleléssel:
Fannygirl

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!