Test+lélek Tőlem NEKED

Ha nem hiszed, hogy Isten jó

Ha nehezedre esik elhinni, hogy mindannak ellenére, amin keresztülmentél és amilyen helyzetben talán jelenleg is vagy Isten jó, megértelek.

Sokáig gyülekezetbe járó keresztény létem ellenére én sem hittem igazán, hogy Isten valóban jó. Az istenképem, amit a szüleim, a tágabb családom és a gyülekezetem mélyen hívő keresztény tagjainak viselkedésén, elmondásán és a saját tapasztalataimon keresztül alkottam, minden volt, csak nem egy jó és szerető isten képe.

Az Istennel való személyes kapcsolatot magamban valahol egy a Super Mariohoz hasonló videójátékként tudtam elképzelni. Alapjáraton a pályákon általában min. heti háromszori Bibliaolvasással, és imával lehetett haladni, bár (a millió betartandó szabály mellett) voltak egyre nagyobb nehezítések, amiket meg kellett ugrani. Ilyenek voltak például dicsőítő alkalmakon való részvételek, szellemi ajándékok “beszerzése”, majd a szolgálat, amiért cserébe egyéni kívánság szerint az egyik gomb megnyomásával (a megfelelő időben) talán elnyerhettél egy-egy ajándékot. Ám amikor jöttek a keményebb időszakok, amikor ritkultak, elmaradtak a kötelező körök. Megálltál, vagy ne adj’Isten vétkeztél, s jött a Game Over. Kiestél minden kegyből, és jutalomból, és a bűnrendezés után kezdhettél mindent elölről.

Nos, én elég hamar rájöttem, hogy ez nekem nem fog menni. Feladva a játszmát a saját útjaimra indultam. Haragudtam Istenre, de egyúttal a belémvert babonás félelemmel ragaszkodtam is hozzá, és rendszeresen tartottam bűnbánatot, hogy ha már az életben nem, majd a túlvilágon legalább jó sorom legyen.

Mindezt tudta Isten is, és amikor saját útjaimat járva egy olyan mély gödörbe estem, ahol már senki más nem ért el hozzám, a Fián keresztül megmutatta számomra, ki is Ő valójában. 

A gameoveres állapotom ellenére Jézus meglátogatott egy estén. Jézus, aki már jóval előttem megtapasztalt minden gyötrelmet, amit valaha átéltem: elvetettséget, igazságtalanságot, testi-lelki fájdalmat, magányt… Ebből fakadóan Ő lett a valaha volt leghitelesebb vigasztalóm.

Megmutatta, hogy a szabadításának és megváltásának nincsenek emberi tettekkel teljesíthető, és teljesítendő feltételei.

Jézust pusztán az irántunk való szeretete vezette el akkor a Golgotáig, és az tartotta fenn a kereszten. Ő volt az, aki a szeretetével örökre megnyerte nekünk a játékot, és kivette a joysticket a kezünkből. Bemutatta a szeretetét, amikor betegeket gyógyított, és amikor emberszámba vette a leprásokat és kitaszítottakat is. Szeretett minket, amikor dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe, és az emberek Messiásként üdvözölték, és amikor ugyanezek az emberek keresztre feszítették.

A gyülekezetben megismert “jóságosatyaúristenben” akkor valóban nem bíztam, de úgy éreztem, Jézusnak elmondhatom, mit érzek, Ő pedig ott volt, hogy meghallgasson és átöleljen. 

“Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” /Zsoltárok 34:19/

S miután Jézushoz sikerült közelebb kerülnöm, mert ezután (rövidebb kihagyásokat leszámítva nem engedtem el többet a kezét) felfedeztem egy újabb csodálatos dolgot: Jézus, az Atya és a Szentlélek egy és ugyanaz a személy! 

Jézus mindenben, amit cselekedett itt a Földön, az Atyával egyetértésben és tökéletes egységben cselekedte. Minden szavában, cselekedetében Isten szívét, Isten szándékát, Isten valódi természetét és szeretetét mutatta meg. 

“Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben./1 Timótheus 2:4‭-‬6/

Ha Jézus csodáira, az emberek között végzett szolgálatára, megbocsátására nézek, tudom, hogy ezek a csodák az Atya szívében is ott voltak, és vannak is! Amikor Jézus gyógyított, az Atya is gyógyított és amikor Jézus megbocsátott a házasságtörő asszonynak, akkor az Atya is megbocsátott. 

Legtöbbször az Evangélium fókuszát Jézus halálára irányítjuk, s így elsiklunk az egyik legfontosabb dolog felett: Ő nem(csak) azért jött közénk, hogy meghalljon, hanem azért (is), hogy az életével megmutassa, milyen az Atya természete és vágya velünk kapcsolatban. 

Bebizonyította, hogy bármire képes azért, hogy lebontsa a falat Közte és köztünk, hogy egy elvárásoktól, bizonytalanságtól, kárhoztatástól mentes kapcsolata lehessen velünk, és ezáltal részesülhessünk minden áldásban, amit a Biblia ígéretként tár elénk.

 

Mindezt Ő kínálja. Nem azért, mert ez az x. szinthez jár, hanem “csak úgy”. 

Szeretetből. 

Mert Ő valóban jó. 

Talán ma még nehezedre elhinni, hogy Isten jó. 

De hajlandó vagy meghallgatni Jézust? 

 

Írta: Loiseau Adrienn

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!