Akkor is szabadnak érezheted magad, ha rab vagy? Akkor is, ha egy koncentrációs táborban élsz? Hogy lehetséges ez?
Ha láttátok az Elrabolva című filmet, tudjátok, hogy két 17 év körüli lányt kiszemelt a reptéren egy barátságosnak kinéző férfi, később tapasztalt lánykereskedők ejtették őket túszul, végül a szex-iparban kötöttek ki.
Van valami, ami kiderült számomra a lányról, akinek az apukája egy különleges ügynök volt, aki a hasonló rosszfiúktól menti meg a világot: habár akarata ellenére tartották fogva olyan emberek, akiknek szörnyű szándékaik voltak az életével (azt tervezték, hogy a legtöbbet kínáló vevőnek adják el, és nem törődtek azzal, mi lesz vele utána), megőrizte a tisztességét (azt tette, amit helyesnek gondolt), és még rossz helyzetében is képes volt arra, hogy kedves legyen a többi lánnyal. Erre egy példa, hogy odaadta divatos kabátját egy másik lánynak, aki fázott. Túsz volt, de reménykedett abban, hogy az apja érte jön, és ez szellemi szabadságot adott neki.
A viselkedésnek azt a formáját választotta, ami egyezett az értékrendjével (kedvesség, tolerancia, önzetlenség), annak ellenére, hogy milyenek voltak a körülményei és hogy hogyan bántak vele.
A második világháborúban sok korodbeli lányt börtönöztek be, gyakran minden indok és tárgyalás nélkül. A rabságban szörnyű dolgokat kellett megtapasztalniuk: éhezés, erőszak, extrém hideg és még ráadásul sok esetben különös kísérleteket is végeztek a testükön.
Hogyan élték ezek a lányok és fiatal nők túl a koncentrációs táborok horrorját?
Egy pszichológus, Viktor Frankl, aki maga is fogoly volt a táborokban, könyvet írt erről a háború után, és azt állította, hogy azok az emberek, akik reménykedtek, sokkal inkább túlélték, mint azok, akik úgy érezték, nincs remény. Reménykedtek a lehetőségben, hogy egy nap majd újra fizikailag is szabadok lesznek.
Talán hallottatok már a hihetetlenül erős elefántokról, akik ha fogságban vannak, mindössze egy kis cölöphöz tartozó vékony kötéllel vannak megkötözve, tehát egyszerűen ki tudnák húzni azt a talajból, és el tudnának sétálni, mégsem teszik. Ez azért működhet, mert ezt a folyamatot a tulajdonosok az elefántok fiatal korában kezdik el. Kezdetben a kötél túl erős a kis elefánt számára, aki küzd a szabadságáért. De a kötéllel való küzdelem során egy kis idő múlva az elefánt megtanulja, hogy a kötél túlságosan erős, és sohasem fog tudni kiszabadulni. Ez az információ (hogy a kötél eltéphetetlen) annyira kódolva lesz az agyában, hogy meg se próbál harcolni ellene, még akkor sem, amikor az ereje már meglenne hozzá. Időközben ugyanis elvesztette a szabadság reményét…
A szabadság valójában egy lelkiállapot, nem egy fizikai megtapasztalás!
Minden szabadságod meg lehet a világon – étel, elektromosság, autók, lehetőség a vásárlásra, pénz, és minden, amiről álmodtál vagy amire vágytál – és mégis fogolyként gondolkodhatsz vagy élheted az életed. Egy szabad országban is élhetsz rabként!
Talán csodálkozol, hogyan lehetséges ez. Sok fiatal lány manapság elvesztette a reményt, a depresszió és a szorongás foglyaként él.
Sokan küzdenek téves gondolatokkal : „Sosem fogok elérni semmit”, „Nem vagyok szép”, vagy „Senki sem képes engem szeretni”.
Mások rabjai valamilyen függőségnek: drogok, vásárlás, edzés, technológia, szex stb. Megint mások nem élnek bátran, csak azt teszik, amit a tömeg. Így is élhetsz, vagy élhetsz úgy, mint azok a bátor lányok a koncentrációs táborokban – akiknek voltak reménységeik és álmaik…
Sokan közülünk követik a különböző népszerű talk show-kat, vagy mit tesznek a barátaik, mivel nincs túl sok önbizalmuk. Mások közülünk tudják, miben hisznek, mit mondanak, milyen az egészségi állapotuk, de mégsem tesztnek semmit, mert túl sok erőfeszítésükbe kerülne megváltoztatni a diétájukat vagy elkezdeni edzeni. Mindkét esetben konfliktusba kerül egymással a szívünk és a fejünk, ami belső disszonanciához (diszharmóniához) vezethet.
Ha olyan döntéseket hozunk, amelyek igazodnak értékeinkhez, és személyes integritásunkat is fenntartják, ezek segítenek abban, hogy úgy érezzük, képesek vagyunk bármit megtenni.
Ha jó döntést hozunk, az néha azt is jelentheti, hogy elszigetelődünk a barátainktól, például amikor kiállunk amellett az iskolatársunk mellett, akit kirekesztenek és zaklatnak.
Még a munkahelyünket is elveszíthetjük, ha beismerünk egy hibát, amely cégünknek pénzbe kerül. De senki sem irányíthat minket saját engedélyünk nélkül, szóval mindig van választási lehetőségünk. Jó döntéseink, amelyek értékeinkkel konzisztensek, érzelmi és mentális szabadságot adnak nekünk.
Gondoljatok azokra a lányokra, akik börtönben haltak meg a háborúban! Vagy gondoljatok azokra a lányokra, akiket ma világszerte akaratuk ellenére tartanak fogva bordélyházakban.
Gondoljatok bele abba, mit kell elszenvedniük, és ne dobjátok el a szabadságotokat azzal, hogy rabjai lesztek egészségtelen gondolatoknak, mások véleményének vagy függőségeknek.
Szabadságra lettetek teremtve. Mutassátok meg ezt a döntéseitekkel!
