“Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben meg volt minden írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsoltárok 139,16)
Kedves Olvasó! Ebben a cikkemben szeretném veled megosztani életem egy izgalmas szakaszát, illetve egy olyan szolgálatot, amely az adoptálás érdekes formájáról, valamint a szüntelen ima különleges párosításáról szól. Tímeának hívnak, idén nyáron töltöm be a 30-at. Lassan már 4 éve járok a keresztyénység izgalmas útján, és anyuka vagyok. Szellemi anyuka, októberben már “kétgyermekes szülő” leszek. Az első kisbaba, akit imában végigkísértem a világra jövetelig, decemberben született, majd januárban kértem Istentől még egy kis magzatot. Egy igazi csodát, aki mellett szellemben ott lehetek, imádkozhatok érte, hogy egészségesen megszülessen és győzedelmes élete legyen. Ezek a kis tünemények veszélyes körülmények között fogantak meg, támogatásra van szükségük. Isten kiválasztotta őket és nagy terve van velük. Ez egy szolgálat, amely a szívemen van, és ami által rengeteget tanulok, fejlődök. Elkezdem az anyaság gyakorlását, legalábbis szellemi szinten. Tudatosan ott vagyok ezekért a babákért minden nap, amikor elmondom az imát értük. Ha Isten is úgy akarja, valamikor majd talán élőben is láthatom őket. Ez az én irományom, amelyet sok-sok nő története egészít ki világszerte. Egy lehetőség nekünk, és a veszélyben lévő kisbabáknak Istentől, a mi Mennyei Édesapánktól.
Este van, lassan éjfélt üt az óra. Teljesen kipurcantam a mai munka során, utolsó energiámat a zuhanyzás lebonyolításába fektetem. Már kezdek pihenő üzemmódba kapcsolni, puha pizsama van rajtam, amikor hálát adok Istennek a napomért, és mosolyogva tekintek fel a falamon kiposzterezett kisbaba képére. A szellemem, a gondolataim felélednek és azon elmélkedek, vajon melyik országban, milyen körülmények között lehet az a kis magzat, akiért minden este imádkozom. Isten be fog vezetni engem a részletekbe? Vagy pont az a lényeg, hogy konkrét információk hiányában, “csupán” hittel vagyok ott a kisbaba mellett? Hogy érezheti magát az anyuka, aki most állapotos ezzel a kis csöppséggel? Milyen nehézségei vannak az életben? Ilyen kérdések forgolódnak a fejemben, majd szeretetteljes féltéssel elmondom azt az imát, amelyet elmondtam tegnap és el fogok mondani holnap is, majd minden nap, a körülbelüli megszületés időpontjáig. Aztán utána is, amíg az imám szükségességét a szívemben érzem. Úgyszintén gondolok arra a kisbabára, akinek megszületése már decemberben megtörtént, őt is imába foglalom, ő az első kis szellemi gyermekem. Valahogy így zajlanak az estéim lefekvés előtti utolsó percei. Furcsa sztorinak hangzik? Akkor tarts velem kedves Olvasó, hadd vezesselek be mélyebben a lelki adoptálás szolgálatába!
Az igazat megvallva 2018 tavasza előtt nem hallottam arról, hogy úgy is lehetek anyuka, hogy a “rám bízott” kisbabát a szó szoros értelmében nem is ismerem. Mivel már lassan betöltöm a harmadik X-et, egyre gyakrabban kapom a szokásos kérdéseket, hogy mikor lesz már saját gyermekem. Ilyenkor általában egy laza reakcióval elintézem a megválaszolást, hogy még rengeteg időm van, az utóbbi években azonban párszor a kérdés hallatára automatikusan felszabadultak bennem az anyai ösztönök, hogy hát igen, én vágyom kisgyermekre és lassan ideje is lenne a családalapításnak. Mivel ennek a megfelelő Másik Fél hiányában nincs még itt a helye, Isten a gondolataimra egy csodálatos szolgálati lehetőséggel lepett meg. Valamilyen úton-módon a világhálón megtaláltam egy oldalt, ahol a lelki adoptálás lenyűgöző világába pillanthat bele az ember. Már a bevezető mondatok olvasása után hatalmas izgalmat éreztem a szívemben, hogy ez egy gyönyörű szolgálat, mely során egy olyan kis tüneményért imádkozhat a lelkes vállalkozó, akinek igazán szüksége van szellemi támogatásra.
Elkezdtem egyre többet gondolkodni ezen a témán, és nem telt bele pár nap, mire megszületett bennem a határozott döntés, hogy igen Uram, én szeretnék egy veszélyben lévő kis magzatot 9 hónapon keresztül végigkísérni, és akár utána is imádkozni érte! Kiválasztottam hát az időintervallumot, ez a 9 hónap pedig 2018. március 4-től 2018. december 4-ig tartott. Mai napig emlékszem, amikor március 3-án este fent maradtam éjszakába nyúlóan, hosszasan beszélgettem Istennel és hatalmas élményként éltem meg, hogy valahol a világban ezekben az órákban fogan meg egy olyan kis csoda, akit a Mennyei Édesapám személyre szabottan nekem választott ki. Szellemi anyukája lehetek egy olyan kis tüneménynek, akinek a földi édesanyja nehéz körülmények között van, lehet az például alkohol- vagy drogprobléma, kapcsolati nehézség, anyagi gondok, amelyek az abortusz gondolatába kergetik ezt a kismamát.
Megkérdeztem Istent afelől is, hogy mi legyen a csöppség “szellemi neve”, és a Grace szó ütötte meg a szívemet, mely lefordítva kegyelmet jelent. Szóval 2018 márciusában elkezdtem minden nap imádkozni egy olyan Grace nevű kis magzatért, akiről fogalmam sem volt, hogy helyileg hol, melyik országban, városban van, ki is az anyukája, és pontosan milyen gondokkal kell szembenéznie a terhesség alatt. Az első pár nap során tapasztalt felgyülemlő szeretet és féltés már a szolgálat kezdetén megadta nekem azt az egyértelmű választ, hogy van értelme annak, amit csinálok, és egy imám sem hull a porba. Ennek a veszélyben lévő kisbabának szüksége van arra, amibe Isten bele vezetett, és napról napra egyre erősebben tapasztaltam meg az ebből fakadó áldásokat, a személyiségem változására nézve is. Felelősségteljesebb lettem a kapcsolataimban, a feladataim mindennapi elvégzésében. Talán csak két alkalommal hagytam ki az esti imát a kis Grace-ért, de másnap gyorsan bepótoltam. Egy megszokott esti program lett a veszélyben lévő magzatokért való imádkozás, és konkrétan ezért az egy csemetéért is, aki számára Isten engem választott ki szellemi anyukának. Ebben az időszakban Grace hozzám nőtt, sokat gondolok rá, és remélem, egyszer élőben is megláthatom.
Mivel megannyi csodálatos élménnyel gazdagodtam a lelki adoptálás gyakorlása folytán, idén januárban kértem Istentől egy másik veszélyben lévő magzatot is, akiért októberig imádkozom minden nap. Ez a szolgálat a szívemen van, amelyen keresztül szellemileg betekintést nyerhetek az anyaság világába is. Véleményem szerint nagyon fontos a kismamáknak, hogy már a terhesség idején naponta imádkozzanak a kis csöppségekért, hogy azok egészséges és boldog életet élhessenek. Az a tudat, hogy én egy olyan emberpalántáért harcolok szellemben, aki veszélyben van, édesanyja nagy problémákkal küzd, és az abortusz gondolata jár a fejében, bátorsággal tölt el, amely napról napra csak erősödik a kilenc hónap során (és azon is túl), és az élet további területein is elszántsággal ruház fel.
Amennyiben felkeltette az érdeklődésed ez a szolgálat és a szívedben elkezdett dolgozni a gondolat, hogy imában támogass egy veszélyben lévő magzatot, bátorítalak, hogy látogass el olyan weboldalakra, ahol sok-sok részletet megtudhatsz erről a kezdeményezésről, tanúságtételeket, imákat és letölthető olvasmányokat is találsz. Ösztönözlek arra is, hogy miután Istennel “megbeszélted” és eldöntötted, hogy bele akarsz vágni ebbe a felelősségteljes szolgálatba, fogalmazz meg magadnak egy személyre szabott imát, amely a szívedből jön, akár igei idézetekkel is kiegészítve. A saját, minden nap elmondandó imád alapszövege véleményem szerint körülbelül 5, maximum 10 perc legyen, melyet mindig egy személyes, Istennel történő beszélgetéssel egészíts ki a szívedre helyezett kisbabával kapcsolatban. Ha kedved van, csinálj egy egyedi posztert is, ahol az imád mellett a 9 hónap konkrét dátuma, valamint akár egy csöppség képe is lehet, amelyet a falra ragasztva mindig szem előtt tarthatsz. (Mivel én erősen vizuális típus vagyok, a saját babás-igés poszter elkészítése és falra kihelyezése fontos folyamat volt számomra, hogy a szolgálatom egyedi és személyes legyen. Ez lényegében nem több és nem bonyolultabb, mint egy színesen kinyomtatott A4-es papír, amit word dokumentumban szerkesztettem meg, az imámat, egy-két igei verset és egy kisbabás képet összeillesztve.)
Ha hirtelen nem tudod, mit is kellene imádkozni egy kis magzatért, ne aggódj, Isten semmi bonyolult halandzsát nem vár el tőled. Ahogy Jézus is mondja:
“Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.” (Máté 6,7)
Mennyei Édesapánk mindig azoknak az egyszerű, szívből jövő imádságoknak örül a legjobban, amelyet teljes átéléssel, személyre szabottan mondunk felé. Kérhetsz Istentől a személyes ima mellé még egy igét is, valamint belefűzheted a saját kedvenceidet. Az én igei résszel egybekötött imádságom körülbelül 7-8 perc, utána általában még egy kicsit elmélkedek a téma fontosságáról és kérem a mi jó Istenünk támogatását a veszélyeztetett magzatok és gyermekek védelme érdekében.
Természetesen amennyiben inkább az előre, mások által megírt imákat szereted, nyugodtan használhatod azokat is, sőt még olyan helyeket is találhatsz az internet segítségével, ahol közösen lehet imádkozni a megfogant életekért.
Kedves olvasó, bátorítalak a téma átgondolására, és legyél akár 16 éves iskolás leányzó, akár 75 éves nagymama, ha a szíveden érzed ennek a szolgálatnak a fontosságát, kérlek csatlakozz a szellemi anyukák csapatához. Teljes szívvel hiszem, hogy minden megfogant élet értékes, és ahogy Isten az összes szituációból a legjobbat tudja kihozni, az imáink erejével ezek a gyermekek igazi harcosokká válnak, amely harc már a pocakban elkezdődik. Harc az életben maradásért, ez pedig sok-sok imát igényel.
Írásom zárásaként szeretnék egy bibliai verset megosztani veled:
“És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Márk 9,37)
Áldott szellemi anyaságot kívánok!
