A következő pár évben volt egy pár fiú az életemben. Volt, aki csak néhány hónapig, mások sokkal tovább. Bár ezek a fiúk keresztények voltak, a szexuális határok definiálása mindig problémát jelentett.
Addigra már növekedtem a Jézussal való kapcsolatomban, így tudtam, hogy a házasság előtti szex nem engedélyezett, de hát mi más módon is tudnád jobban kifejezni egy fiúnak, hogy szereted?
Ezenkívül, ha egy srác “azt” akarja velem csinálni , akkor biztosan szépnek talál, nem?
Nagyon nagy zavar volt a fejemben…
Az egyik srác még azt is mondta, hogy milyen klassz és szexi, hogy megbíztam benne, és elmondtam neki a “pornóval átitatott “ gyerekkoromat. Miután elég sokat tapasztaltam ezen a téren, fogalmam sincs, hogyan sikerült megúsznom szex nélkül ezeket az éveket. Még mindig nagyon veszélyes utakon jártam.
Aztán 22 évesen találkoztam egy férfival, aki hamarosan el is jegyzett. Csodálatos ember volt, minden elvárásomnak megfelelt. Szerette Jézust, ízig-vérig úriember volt, és hercegnőként bánt velem.
A szexuális életünk azonban csupa küzdelem volt. Jókat bolondoztunk, de valamiért vele soha nem tudtam elengedni magam, és nem élveztem az együttlétet. Vágyakoztam viszont az igazság után, és szerettem volna összhangba hozni az életem Isten igéjével. Emiatt sokat sírtam, és állandó harcok voltak közöttünk a vőlegényemmel. Határokat akartam, de ő nem akarta. Az ő szemében minden megengedett volt, egészen addig, míg nem alszunk együtt, s nem történik tényleges szexuális együttlét. Egy nap aztán óvszert kezdett hordani magával, és én pár nappal később beadtam a derekam. Húsz másodperc gyönyör, és vége. Odalett a szüzességem. Ami ezután következett, életem legrosszabb és legproblémásabb időszaka lett.
A vőlegényem családja már saját családommá vált. Szerettem őket. A szülei, a nővérei és a bátyja is fontosak voltak nekem, és nagyra becsültem mindannyiukat. Aztán egyetlen éjszaka alatt megváltoztak a dolgok. Az után a „bizonyos” eset után pár nappal és az esküvőnk előtt egy hónappal történt. Meghívtak a vőlegényem szülei házába, hogy megbeszéljünk egy-két esküvői részletet, amiben nem volt egyetértés. Hirtelen a lelkemben azt éreztem, hogy valami nincs rendben. Ugyanaz az érzés volt, mint amit pár nappal ezelőtt éreztem, mikor egy nemzetközi vezetői konferencián vettem részt. Előrementem imát kérni, és Isten olyan módon érintett meg, mint soha azelőtt. Azt éreztem, hogy rám rakja a fegyverzetét. Felkészített a csatára. Elárasztott az ereje. Az az erő, ami az elkövetkező napokban az egyedüli támaszom volt.
A nappalijukban ülve, a fiú családjával körülvéve, elkezdődött a rémálom. Azok a családtagok, akiket annyira megkedveltem, egyenként elmagyarázták, hogy miért nem vagyok “elég jó” ahhoz, hogy az ő “tökéletes családjuk” részévé váljak. A vőlegényem egész idő alatt csak ült, és nem szólt semmit. Otthagyott egy érzelmi tűzharcban, ami megalázott és elértéktelenített a lényem legmélyéig.
Hamarosan jövünk a 3. befejező résszel.
Szerző: Sabrina Peters
Férjével ifjúsági lelkészként szolgál egy ausztráliai gyülekezetben.
Jelenleg pszichológia szakon tanul, hogy egy napon szexuálterapeuta lehessen.
Egy szemtelenke kislány, Liberty és
egy édes kisember, Lincoln Lion édesanyukája.
