Test+lélek

Csend a lelke mindennek

írta: Fannygirl

Drága olvasó!

Először is remélem, mind te, mind családtagjaid egészségesek vagytok! Gondolom, az év végéhez közeledve már te is eléggé elfáradtál, és azon gondolkozol, mikor pihenhetsz már végre egy kicsit. Vajon miért nem szoktuk magunknak megengedni, hogy útközben is pihenjünk, és ne csak akkor, ha végre elérünk addig a bizonyos kitűzött célig?

Múlt héten egy érdekes dolog történt velem, ami által Isten rámutatott egy nagyon fontos dologra. Az elmúlt hetekben a karantén kezdete óta igyekeztem naponta elmenni futni vagy sétálni, ugyanis egyetértek Tapolyai Emőke tanácsával, miszerint „Fuss, olcsóbb, mint a terápia!”. Ezzel csak akkor van probléma, ha a maszktól az ember lányának bepárásodik a szemüvege, és jól elesik egy kiálló betondarabban. Viszont igaz az Ige, hogy „akik Istent szeretik, minden javukra szolgál” (Róma 8:28) – az incidens után ráébredtem arra, hogy nem muszáj egyfolytában hajtanom magam. Nem szégyenletes és lenéznivaló az, ha az ember nem ad mindig 120%-ot, mert egyszerűen aznap nem képes rá.

És arra is újra emlékeztetett a Szentlélek, hogy mennyire fontos a csend. Mit gondolunk mi a csendről, mi jut róla először eszedbe? Lehet, hogy félelmet kelt benned, vagy épp unalmasnak és időfecsérlésnek tartod. Lehet, hogy sosem tudsz igazán csendben lenni, feszengsz, ha csend van körülötted. Manapság annyira sokféle zaj és hang van körülöttünk, hogy nem is csoda, ha már csak nagy nehézségek árán tudunk elcsendesedni.

Van egy igevers, ami időről időre felbukkan előttem, és történetesen az elcsendesedésről szól. Nagyon érdekesnek találom a hangnemét, azt, ahogyan az üzenetet a különböző magyar fordítások hogyan adják vissza és azt is, hogy Isten előtt mi kötődik az elcsendesedéshez. Az egyik fordítás, a Károli így fogalmaz: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt. 46:10) Az új fordítású Biblia pedig így: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Utána néztem az eredeti héber szavak jelentésének, és meglepett, amit találtam. Ugyanis a „be still” , amit magyarul csendesedésként fordítottak, héberül a lesüllyedni, ellazulni, leesni szavaknak felel meg.
Két dolog jutott erről eszembe. Az egyik önmagammal kapcsolatos, ugyanis amikor hirtelen egy stresszes helyzetben találom magam, sokszor öntudatlanul is befeszítem és felhúzom a vállaimat. Onnan tudom, hogy aznap egy nehéz nappal álltam szembe, hogy estére mindig rettentően sajognak a vállaim. Isten ezzel szemben arra bátorítja, sőt, szólítja fel a népét – szólít fel bennünket – hogy lazítsuk el a megfeszített izmainkat. Engedjük, hogy a bennünk lévő feszültség lecsillapodjon, tudatosan hagyjuk, hogy a gyeplő, amit általában olyan feszesen szorongatunk, időről időre lesüllyedjen.

A másik gondolat pedig a mostani vírushelyzethez köthető. Isten így fogalmaz a fent említett igéjében:

– Süllyedj bele megtartó jelenlétembe, és ismerd el, hogy nem te vagy az Isten, hanem én vagyok az élő Isten! Emlékeztesd magad arra, hogy vannak dolgok, amik fölött neked nincs hatalmad, de nekem van.

Mit tudunk tenni ebben az előttünk álló bizonytalan és lemondásokkal teli időszakban? Elcsendesedve az Úr jelenlétébe mehetünk és tudatosan elé vihetjük a kérdéseinket, kételyeinket, fájdalmainkat. Mert bár mi sokszor nem tudunk rájuk választ találni, nem tudjuk, hogyan kezelhetnénk őket, Istennél mindig van megoldás. És Ő bölcsességet is ad nekünk, hogyha kérjük.

Tudod, kedves, még egy gondolat van, amit pár napja a szívemben forgatok. Az Úr Jézusnak 2000 évvel ezelőtt az a három bölcs ember ajándékot vitt. Pedig nem is ismerték Őt igazán. Nekünk megadatott a kegyelem, hogy kapcsolatban lehetünk Istennel. Miért ne adhatnánk mi is ajándékot Neki? Vagy lehet, hogy inkább Jézusnak kellene leginkább ajándékot hoznunk a bevásárlóközpontban való rohangálás helyett? De milyen ajándékot adhatnék én Jézusnak? – gondolhatod. Hiszen Őt nem lehet egy tábla csokival vagy egy újabb Iphone-nal kipipálni.

Talán a csendjeink az egyik legalkalmasabb ajándék a Megváltónk számára.

Hiszen miről is szól az advent igazán? Hogy felkeszülök. Mi, lányok, különösen jók vagyunk a készülődésben, fél óra smink, egy óra hajvasalás és újabb egy óra, míg kiválasztjuk a megfelelő ruhát, ami végül mégis túl hideg vagy épp meleg, de ez már részletkérdés. Azt gondolom, hogy az adventi készülődés és az előbb említett készülődés közt egy lényegi különbség van. Istenre várakozni csendben, lenyugodva, Őrá figyelve lehet igazán. És ha egyszer végre vesszük a bátorságot ahhoz, hogy lenyugodjunk és naponta leüljünk a Bibliánk mellé, akkor történik meg az igazi csoda. Ugyanis a csendben olyan gondolatok is a felszínre törnek, amikre a rohanásban nem jut idő. A csendben képesek vagyunk mélyen, fókuszáltan önmagunkra és Istenre figyelni. Ilyenkor jobban át tudjuk látni a hétköznapok történéseit és talán még félelmeink is más megvilágítást nyernek. Hiszen Isten jelenlétében sok minden megváltozik.

Végezetül szeretnék megosztani veled egy írást Lackfi Jánostól, ami ma nagyon szólt hozzám:

A színésznek vak embert kellett játszania
egy filmben, s hogy hiteles legyen, már a forgatás
előtt két héttel bekötötte a szemét, attól fogva
mindenhova így ment, és mindent így csinált.
Szerette volna teljesen átérezni a nem látók
láthatatlan életét, azonosulni velük.
Bekötött szemmel ült az egyik olvasópróbán,
melyet hirtelen félbeszakított, és megkérte,
hogy aki a ceruzája hegyével kocogtatja
az asztalt, azonnal hagyja abba, mert hihetetlenül
idegesítő ez a zaj. A többiek meglepetten
néztek körbe, fogalmuk se volt, miről beszél,
még aki a zajt keltette, sem vette észre,
mit csinál, hallani sem hallotta senki.
A vak embert játszó színésznek két hét alatt
úgy kiélesedett a hallása, melyre fokozottan
rá volt utalva, hogy fülsértőnek hallotta
a legapróbb zajokat is.
Hasonlóan vagyok Istennel, ha jövök-megyek
a világ kavargása közepette. Ő akkor is beszél,
de nehéz kivenni hangját a hangzavarból.
Amíg le nem ülök szépen a hátsómra,
amíg el nem némítok magamban
és körülöttem minden csinnadrattát,
amíg ki nem élesedik a fülem késztetéseire,
addig bátran állíthatom: á, az Úr hallgat,
már megint nem mondott semmit…
Ugyanis nem mászik rám, nem tolakszik,
nem fogja fülembe bömbizni
az aktuális botrányt, az akciós ajánlatait,
a hihetetlen árzuhanásait,
az elképesztő előzeteseit,
inkább sugdos, mint egy szerelmes,
nekem és csak nekem szól,
nem harsogja túl a káoszt,
ha azt választom helyette.
Mindenesetre így is elég jó
a csendes marketing-stratégiája:
ritka az a kétezer éves napihír,
mely ma is eleven erővel hat.

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: