Bíborszín hullámon lovagolva a világ körül

Minden nap a világ minden táján nők menstruálnak. Ez egy titokzatos csoda, ami minden nőben közös –  ‘a nők szent ügye’. Mattea Taylor nyolc nőt kérdezett meg a menstruációról a saját kultúrájukban.

Európa
Rebeca a spanyol Galiciából

Nem beszéltek róla az iskolában. Inkább személyes ügy, és nagyon családfüggő. Amikor először megjött, azt hittem, hogy megsérültem a sok spárgázástól a tesin. Azt hittem, hogy majd abbamarad a vérzés és nagyon elkezdtem aggódni, amikor azt láttam, hogy nem. Anyukámnak nem mondtam el. Amikor rájött, akkor nagyon örült és persze mindenkinek elmondta, amitől én rettenetesen zavarban voltam. Azt mondta nekem: “Üdv a nők világában!” és még egy partit is rendezett. Spanyolországban mindent megünneplünk!

Közel-kelet
Fatimah az iráni Kermanból

Iránban semmit nem mondanak a lányoknak a menzeszről, sem arról, hogy mi történik. Akkor tudják meg, amikor először megjön. A fiúknak sem beszélnek erről, így általában ők sem tudnak a menstruációról, míg meg nem házasodnak. Megmondhatjuk a családunknak, hogy épp menstruálunk, de többnyire titokban tartjuk. Tudunk venni betétet és más hasonló termékeket a boltban. Az épp menstruáló iráni lányok nem imádkozhatnak és nem érinthetik meg a Koránt, de olvashatják.

Ázsia
Dhriti az indiai Himachal Pradesh államból

Észak-Indiában nagy titokzatosság és szégyen jellemző. Óvatosnak kell lenned, mit teszel, nehogy a fiúk megtudják. A szülők sokszor nem beszélnek róla a gyerekekkel, de az én szüleim iskolázottabbak, úgyhogy egy keveset mondtak róla.

Néhány iskolában, amikor a fiúk nincsenek jelen,  egy tanárnő beszél a lányokkal arról, hogy ahogy nőnek fel elkezdenek majd menstruálni, ami vérzéssel jár.

Dél-India egyes részein megünneplik, ha egy lány elkezd menstruálni. Csak betétet használunk, tampon nincs, de mivel elég drága, nem sokan vesznek. Régi pamut anyagokból, ruhákból készítenek betétet és addig használják és mossák, amíg teljesen el nem használódik. Az olyan családokban, ahol több mint egy lány van, felváltva használják ezeket a betéteket.

Fülöp-szigetek 
Noelle Luzonból

Azt elmondták, hogy mit szabad enni és mit nem. Állítólag túl sok savanyút (pl. ecetet, savanyú mangót – amiből nálunk sok van) nem szabad enni, mert görcsöt okoz. Régebben a helyi asszonyok vastag fehér anyagokat használtak, amit aztán jó alaposan kimostak, kifertőtlenítettek és a napon megszárítottak. Pár használat után eldobták.

Vannak, akik még mindig ezt a módot választják, főleg ha szegények, de mára elterjedtek a betétek. Nem jellemző a tampon. Fiúk előtt semmi szín alatt nem beszélünk a menstruációról. Az szégyen lenne.

Melanézia
Helen a  papua-új guinea-i Port Moresby-ből,

Nem beszélünk a menstruációról. Magánügy. Amikor a boltban betétet veszünk, akkor gyorsan újságpapírba csomagoljuk, hogy senki ne lássa. Az ország néhány területén az épp menstruáló nők nem főzhetnek, főleg ha férfiak is esznek majd az ételből. Más területeken viszont nagy eseménynek számít, ha valakinek a lánya elkezd menstruálni és nagy lakomát csapnak.

Nekem tanítottak róla felsőben, de én akkor már tudtam róla, mert pár lánynak addigra már megjött és nagyon meg voltak ijedve és sírtak. Amikor én is elkezdtem menstruálni, akkor anyukám azt mondta nekem, hogy “Most már nő vagy”. Azt hiszem egy kicsit szégyenlik, de igazából egy szent dolognak tartják.

Ausztrália
Claire a nyugat-ausztrál Ngarinyin törzsből

Az anyukám beszélt róla egy kicsit, mielőtt iskolába mentem, aztán pedig az iskolai védőnők is. Amikor először jött meg, a nővérem emlékeztetett arra, hogy mit mondtak az iskolában -lányoknak és fiúknak egyaránt – a menstruációról.

Amennyire tudom, a környezetemben mindenki betétet vagy tampont használ. A fiatalabb lányok kissé szégyenlősen vásárolnak ilyen dolgokat a boltban mások előtt, ezért vagy elrejtik a kosárban vagy megvárják, amíg nincs senki a környéken.

Nincs semmilyen kulturális vagy hagyományos esemény az első alkalomnál, szerintem nem is volt ilyen.  Nem szégyen, nem kell miatta zavarban lenni, leginkább csak kényelmetlen.

Dél-Amerika
Natasha az argentin Buenos Aires-ből

Azt hiszem leginkább a személyiségen és a családi háttéren múlik. Számomra ez tabu téma volt és nem beszéltem róla senkivel. Az általánosban néhány barátom nagyon büszke volt, hogy most már señorita.

Amikor nekem először megjött, nem akartam senkinek elmondani, de végül a nagymamámnak elmondtam. Erre azt mondta: “Miért nem mondtad el hamarabb? Ez egy normális dolog.” Az iskolában a fiúk kérdezgették, hogy menstruálok-e, de mindig hazudtam nekik, mert nem akartam, hogy bárki tudja.

Betéteket és tampont használnak a legtöbben, de az utóbbi időben a 100% pamut betétek és menstruációs tölcsérek egyre terjednek, mert fontosabbá vált a környezetvédelem.

Afrika
Aman a dél-szudáni Jonglei-ből

Ez egy eléggé érzékeny téma, nem beszélnek róla. Így amikor először megtörténik veled, akkor megijedsz. Ekkor a nők leülnek veled beszélgetni és elmagyarázzák, hogy mi ez, mit jelent, milyen gyakran fog történni, mivel jár és hogy hogyan gondoskodj magadról. Aztán összejönnek és imádkoznak érted és megünneplik, hogy felnőtté váltál.

Ezen csak nők vesznek részt, férfiak nem és a még nem menstruáló lányok sem. Az ünnepre főznek, esznek, mulatnak, de inkább arról szól, hogy beszélgetnek veled és tanítanak téged a felnőttségről és tanácsokat adnak a fiúkkal kapcsolatban és hasonlók.

A lányok most már többet tudnak a menstruációról, mert több ismeretet szereznek. A betét nagyon drága, ezért a legtöbb nő anyagokat használ. Nem használunk tampont, mert a mi kultúránkban az a szüzesség elvesztését jelentené.

Láthatod, hogy minden nő átmegy ugyanazon a furcsa-csodálatos tapasztalaton minden hónapban, mint te! Mindannyian átéljük, hogy a társadalom másik fele – a fiúk –  nem értik, mi is történik velünk. Ha vegyesek az érzéseid miatta, a következő pár hónapban figyeld meg magad. Próbáld meg ünnepelni a nőiséged a kosz, görcsök, érzékeny cicik és hangulatváltozások ellenére is. Egy nap meglehet, hogy anya leszel, és az egy elképesztően csodás esemény! Ne legyél hajlandó szégyellni magad miatta, méltósággal vérezz, drága lelkem!

Mit gondolsz? Szégyellniük kell a nőknek, hogy menstruálnak? Hogyan beszéltek a menstruációról a családodban? Tudtok róla nyíltan beszélni? Szeretnénk hallani a történeteiteket! A győzelmeket és a katasztrófákat és a mókásakat is!