Beteljesületlen szerelem mindenki életében van. Egy olyan szerelem, amiből, akármennyire is szeretnéd, soha nem lesz semmi. Ezekre általában úgy tekintünk, mint kudarcra. Nem jó visszagondolni rá. Pedig ha kicsit a felszín alá nézel, rájöhetsz, hogy mennyi mindent megtanulhatsz egy beteljesületlen szerelmen keresztül.
Amikor 13 éves voltam, volt egy nagy szerelmem. Alig találkoztam vele, beszélgetni is csak nagyon ritkán tudtunk, de én legalább két éven keresztül állandóan rá gondoltam. Álmodoztam, vártam a találkozásokat, és tettem néhány meggondolatlan lépést is. Például, hogy szerelmet vallottam neki. Nem volt meglepő a reakciója: nem viszonozta az érzéseimet. Innentől pedig következett a végeláthatatlannak tűnő kínlódás, hogy kiverjem a fejemből. Utólag mosolygok az egészen, de semmiképpen nem érzem kínosnak, hogy megtörtént, ugyanis ennek köszönhetően sokat tanultam. Lássuk, mi ezek:
- Megtapasztaltam, hogy milyen az, ha szerelmes vagyok. Ez volt az első és legfontosabb tapasztalatom a történet kapcsán. Megtapasztaltam, hogy milyen érzés a szerelem. Mit vált ki belőlem, miben akadályoz, miben visz előre, mire késztet. . Később már tudtam előre, hogy ha szerelmes vagyok, akkor hajlamos vagyok meggondolatlan dolgokra, ezért jobb lesz gondolkodni, mielőtt bármit is teszek.
- Rájöttem, hogy akibe szerelmes voltam, az csak a fantáziáimban létezett. Jópár évvel később ugyanis úgy hozta az élet, hogy egy egyetemre kerültem a régi szerelmemmel. Elég gyakran találkozhattam vele, jó barátságban is voltunk, de arra is rájöttem, hogy egyáltalán nem ő volt az, akibe én anno szerelmes voltam. Hanem olyasvalaki, akit róla mintáztam, de csak a fejemben létezett.
- Megtanultam várni. Egy beteljesületlen szerelem kitűnő nevelőeszköz. Nem kaphatom meg, akármennyire is szeretném. Őt nem nekem szánták, el kell hát engednem, és még egy kicsit türelemmel kell lennem. Amikor négy-öt évvel később megismertem egy másik fiút, és ismét szerelmes lettem, nem okozott gondot, hogy hónapokon keresztül csak „kerülgetjük egymást”, mert tudtam kezelni az érzelmeimet, amelyeket iránta éreztem. A várakozásomnak meg is lett a gyümölcse: ma ő a férjem.
- Megismertem azt, ami nekem fontos egy fiúban. Hogy milyen a „zsánerem”, milyen az a típusú férfi, aki tetszik, és milyen értékek fontosak igazán.. Később persze alakult ez még, de jó kiindulópont volt a továbbiakban.
- Megtanultam, hogy mi a különbség szerelem és barátság között. A szerelem és a barátság közötti határvonal viszonylag keskeny, ha ellenkező nemű barátról van szó. Az első nagy beteljesületlen szerelem révén viszont megtanultam elkülöníteni a kettőt, és később nem kevertem össze, ha valaki iránt „csak” baráti érzelmekkel viseltettem.
- Alkotásra ihletett. Mindenféle testi-lelki feszültség energiája kreatív energiákba fordítható át. Nem véletlen, hogy az igazán nagy művészi mesterműveket a fájdalom és csalódás ihlette, a boldogságból született alkotások viszonylag ritkák. Ez nálam is így volt. Ez a szerelmes feszültség engem is alkotásra ihletett, és így fedeztem fel, hogy mennyire szeretek írni.
Lányok, ne csüggedjetek hát, ha egy szerelem nem jön össze! Tekintsétek tanulópénznek, egy lépcsőfoknak, amivel közelebb kerülhettek önmagatok megismeréséhez, és felkészülhettek arra, amikor majd találkoztok az Igazival.
