Tudom, hogy sok fiatal lány – hozzám hasonlóan – hízékony, könnyen feljön pár kiló, és aztán nagyon nehezen megy le. Ebben a sorozatban meg szeretném osztani veletek a kilók elleni harcom története. Fontos, én sem csinálok mindent tökéletesen, szóval kérlek, ne menj neki bármilyen fogyókúrának saját szakálladra! Általában egy-egy divatdiéta többet ront, mint használ. Ha ilyen problémád van, fordulj szakorvoshoz, dietetikushoz, hidd el, csak ők tudnak neked igazán segíteni!
Az én történetem 12-13 éves koromban kezdődött. Mindig is szerettem a hasamat, főleg a süteményektől voltam odáig meg vissza. Addigra az iskola miatt abbahagytam a táncot és az úszást is, így könnyen feljöttek azok a fránya kilók. Épp akkor kezdtem el kamaszodni, változott a testem, én meg frászt kaptam az egésztől. Az osztályban én voltam a tipikus lúzer, visszahúzódó, kitaszított kislány. Persze látták, hogy gyenge vagyok, és rúgtak belém szavakkal még egyet, ahol csak tudtak. Nagyjából minden nap sírva jöttem haza. Nem tudtam magamat elfogadni. Utáltam magam. Lehet, te is így érzel, hogy semmirevaló vagy. Hogy nem szeret téged senki, nem érdekelsz senkit. Na, én minden nap ezt éreztem. A tanárok voltak az egyedüliek, akikkel kommunikáltam, illetve az anyukám. Nem voltam valami népszerű abban az időben!
Ez az egész odáig fajult, hogy 13 évesen 90 kiló voltam. Jó, magas is voltam, kb 170 cm, de azért na, ez nem egészséges. Minden egyes ruhavásárlás sírásba és hisztibe torkollott, volt, mikor a próbafülkében a combomat martam.
Sokszor beálltam a tükörbe, és néztem, hogy honnan kellene késsel levágni.
Hála Istennek, hogy ezek a gondolatok sosem fajultak tettlegességig. Még belegondolni is rossz, milyen szomorú és beteges gondolataim voltak. Mondják sokan, hogy „jaj, hát egy tizenéves kislánynak nem lehetnek akkora problémái, hogy öngyilkos legyen”, meg „miért nem vette észre senki, hogy a kislány szomorú volt?”. Egy tini tele lehet annyira önutálattal, hogy értéktelennek érezze magát, én ezt testközelből tapasztaltam meg. Épp ezért rázott a hideg, és imádkoztam napokig, mikor felröppent a hír a kékbálna jelenségről. Leírhatatlanul szomorú, hogy fiatalok ennyire összetörnek, hogy ennyire elveszettnek és reménytelennek érzik magukat.
Egész életemben hálás leszek azért, hogy az egyik orvosom elküldött egy dietetikushoz. Fhúúú, ne tudjátok meg, mennyire ágáltam még a gondolattól is…! Én, dietetikushoz?? Aztán anyukám csak elráncigált. A dietetikus elmondta, hogy hogyan kell étkeznem, hogy meg kell változtatni az egész életemet. El kellett kezdenem mozogni. El bírjátok képzelni, hogy egy kislány, aki a könyvei közt érzi legjobban magát egy szelet tortával a kezében, elmenjen edzőterembe? Hát ez történt! Elkezdtem járni edzeni, cardio gépeket használtam, futógépeztem. Nekem ez a mozgásforma jött be. Sose fogom elfelejteni, mikor először felálltam a futógépre – reménykedve, hogy nem esek le róla – és 5 perc múlva kifulladtam a sétában. Másnap már 6 percig bírtam, aztán egy hét múlva futottam 2 percet. És ez így ment hónapról hónapra. Így megy évről évre. Minden alkalommal kicsit több. Ma már 4-5 kilométereket futok, félórás hasedzéseket csinálok. Csak kitartás kell hozzá.
A másik nagyon fontos dolog az életmódváltás terén:
fel kell ismerned magadban az értéket.
Hogy igenis te is érsz ugyanannyit mint a másik, attól függetlenül, hogy ő 8-as fokozaton fut, te meg csak 6-on. Te is fontos vagy, függetlenül attól, hogy te vagy az osztály szépe, vagy csak egy átlagos lány.
Nem szabad a fogyókúrát önutálat miatt elkezdeni. Én már csak tudom, milyen belenézni a tükörbe, és azt mondani: „Fúújj de dagadt vagy, most még szépen futsz 5 percet!”, és aztán ájulásig edzeni. Hidd el, nem szabad! Azért is nem érdemes dühből elkezdeni, mert a düh egy idő után lecsitul, a motiváció elfogy, és az ember újra belesüllyed az önsajnálatba: „Én úgysem vagyok képes rá”.
Ha nem kezded el, akkor nem is leszel! Nem fogsz rögtön egy hónap alatt 10 kilót lefogyni. Az egészséges tempó, az nagyjából 1-2 hét/ 1 kiló. De ha elkezded, akkor már többet tettél, mintha még mindig hitegetnéd magadat a hazugságokkal. Nekem van egy jelmondatom: „ Ha felálltál a kanapéból, és csak 10 percet mozogtál, már legyőzted magadat, és többet tettél, mintha tovább ültél volna ott chips-el a kezedben.”
A harmadik, amit ki szeretnék emelni:
fontos, hogy mi a fogyókúra, diéta célja.
Nem mindegy, hogy magadért csinálod, a saját egészségedért, vagy azért, mert más azt mondta, hogy el vagy hízva. Nem mindegy, hogy mi lebeg a szemed előtt: az, hogy szereted a tested, mert tudod, hogy az értékes kincs, és fontos vagy Isten számára, vagy az, hogy másnak megfelelj? Egyáltalán nem mindegy, hogy saját magadhoz viszonyítod a fejlődésedet vagy a másikhoz, az álomalakhoz. Kedves lányok, akiknek a szobája tele van ragasztva photoshoppolt, elérhetetlen női ideálokkal! Most azonnal felszólítalak titeket arra, hogy tessék szétszaggatni azokat a szemétdarabokat! Ti ezerszer többet értek a pattanásotokkal, a plusz kilókkal, mint azok a hamis, belül mérhetetlen ürességet érző lányok. Többször olvastam, hogy a divatlapokon szereplő lányok annyira kiéheztetik magukat, hogy aztán depresszióba esnek. Egyszerűen elvesződik a lelkük. Ne álmodozz arról, hogy ilyen legyél! Te gyönyörű vagy úgy, ahogy vagy. Ha más nem is, Isten így lát téged!
Összefoglalva a fogyáshoz szükséges „kellékeket”:
- Ne csak pár hétig csinálj úgy, mintha! Merd megváltoztatni a szokásaidat, lépj ki a komfortzónádból! Meglátod, hozni fogja a gyümölcsét idővel. Én például így tudtam meg magamról nagyon sok mindent, ebben az időszakban tanultam meg a kitartást és az önértékelést.
- Próbálj ki új ételeket! Meglátod, nem olyan rosszak, mint, ahogy kinéznek. 😉
- Keress magadnak egy sportot, amit szívesen csinálsz! Sokszor a mozgás nagyobb örömet okoz, mint egy szelet csoki.
- Ne csak akkor legyél kitartó a mozgásban és egészséges életmódban, mikor jókedvű és motivált vagy! Az igazi harcos akkor jelenik meg benned, ha olyankor is felállsz a fotelból, mikor egy porcikád sem kívánja azt.
- Tanuld meg értékelni a saját teljesítményedet! Tűzz ki magad elé célokat, mint ahogy én is tettem! Kis lépésekben haladj, és mikor elérted azokat, jutalmazd magad! Az én kedvencem a forró habos fürdő. De ez lehet egy kocka csoki, egy plusz óra alvás, egy finom kávé vagy bármi. Csak tudod, mindent mértékkel!
- Ne félj az önbizalomtól! Szeresd magad! Én időről időre odaállok a tükörbe, és összeszedem, hogy mit szeretek magamban, mi a szép bennem. (Ugye mennyivel másabb dolgokat mondok ki magamra a tükörben most, mint a történet kezdetén? 😉 )
- Merj segítséget kérni! Nem szégyen, ha nem tudsz valamit. Még mindig jobb, ha kérdezel, mint ha valamit rosszul csinálsz, és problémát/fájdalmat okozol magadnak.
- Ne szégyelld magad a hibákért! Annak kell szégyellnie magát, aki nem akar változtatni a rossz szokásokon. Aki nem látja a saját szemében a gerendát.
- Saját magad legyen a mérce, ne más!
- Fontos vagy, hidd el! Fontos az egészséged is. ☺
És végül, de nem utolsó sorban: én nagyon sokat kaptam a mögöttem álló 3 és fél évből. Mert igen, az életmódváltás egy egész életen át tartó folyamat, egy egész életet megrengető, felforgató döntés.
Leírtam neked, hogy milyen voltam. Leírtam a legrejtettebb, legszégyelltebb gondolataimat. Most leírom azt, hogy milyenné váltam. Nem a saját magam fényezésére. Azért, hogy megmutassam, van kiút. Nem kell beletörődnöd a helyzetbe, kell, és lehet változtatni.
Az elmúlt évek alatt megtanultam:
- elfogadni magam
- szeretni magam
- felvállalni a hibáimat
- helyesen értékelni magam (önértékelés)
- belátni a hibáimat
- kitartani
- magasról tenni mások véleményére, hogy ők mit csinálnak jobban
- de elfogadni az építő kritikát
- odafordulni mások felé, megmutatni, hogy ők is értékesek
- felállni akkor is, ha épp összeomlott minden körülöttem
- figyelni a saját testem jelzéseire
- másokban megbízni
- Istenben megbízni
Isten nekem ez alatt az idő alatt megmutatta, mennyire értékes is vagyok neki. Hogy az Ő szemében gyönyörű vagyok, mindegy, hogy éppen ki vagyok-e sminkelve, vagy sem. Elmondta, mennyire szeret. Biztosított arról, hogy bízhatok benne akkor is, ha éppen minden romokban hever körülöttem. Hogy Ő mindig mellettem lesz, mindegy, mi történik.
És én hiszek neki már lassan két éve. Minden egyes nap újra és újra.
