A távkapcsolat egyik fele jó dolog. Mégpedig a „kapcsolat” fele. A „táv” része szívás. Első ránézésre legalábbis mindenképpen. Második ránézésre viszont egészen hálás lehet az, akinek a kapcsolata távkapcsolatként indult.
Úgy gondolom, hogy egy jó kapcsolatban a Kedvesem a legjobb barátom és a szerelmem egy személyben. Persze nem azonnal, ezt fel kell építeni. Mégpedig meghatározott sorrendben. Előbb a barátom, aztán a szerelmem. Fordítva csak nagyon nehezen működik, ha egyáltalán működik.
Mi történik akkor, ha egy kapcsolat elején nagyon sűrűn találkozik a pár?
Először beszélgetnek. Sétálnak, andalognak, beülnek a McDonald’s-ba vagy egy cukrászdába, és nagyon sokat beszélgetnek. Aztán másnap is találkoznak. És harmadnap is. Egy idő után azt veszik észre, hogy a beszélgetéseik kimerülnek abban, hogy „Na, milyen volt a napod?”, aztán jön a csend. Roppantul kínos… Pedig teljesen normális. Mégis miről beszélgetnének, ha csak egy hete ismerik egymást? Bár nyilván lenne még nagyon-nagyon sok megismerni való a másikban, de azt nem lehet ilyen gyorsan, egy hét alatt egymásra zúdítani. Nincsenek még közös élmények, és talán a bizalom sem olyan erős még, hogy egészen kitárják a lelküket egymás előtt. Akkor mit csináljanak? Hát, amit a párok csinálni szoktak. És így lesznek sokkal-sokkal hamarabb szeretők, mint hogy barátok lettek volna.
Ideális esetben a szerető-énem együtt fejlődik a barát-énemmel, de mindig egy icipicit mögötte kullog.
Gondolom kitaláltátok már, hogy jön ez az egész a távkapcsolathoz. A távolságnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy test és test között helyezkedik el. Ha távkapcsolatban élsz, rá vagy kényszerítve, hogy beszélgess a másikkal, ha pedig nincs miről beszélni, akkor leteszed a telefont, kikapcsolod a skype-ot, és ennyi volt. Hiába vagytok távol egymástól, a barátság fejlődni fog, megismeritek egymást és ez a kapcsolatnak jót tesz. Ennek megvan az az előnye is, hogy a találkozásra felkészültök. Ünneplőbe öltöztetitek a lelketeket, már előre várjátok, tervezitek, programot találtok ki, és így a találkozás sokkal inkább minőségibb időtöltés lehet, mintha simán csak összefutnátok a napi teendőitek végeztével.
Apropó, meggyőződésem, hogy létfontosságú egy kapcsolat elején a közös program (persze később is, de az elején még annál is inkább). Ami nem simán közösen eltöltött idő, hanem konkrét program. Mozi, koncert, túra, hóember építés, közös főzés, strand, és a többi, a lényeg, hogy valami közös tevékenység legyen. Sokkal többet megismerhetsz a másikból, míg közösen csináltok valamit, mintha feküdnétek otthon az ágyon és „beszélgetnétek”. Ezek a közös programok adják azt a közös tapasztalati alapot, a közös élményeket, amelyek aztán összetartanak titeket, és amiről később beszélgetni is lehet. Nyilvánvaló, hogy egy egészséges kapcsolatban a testiség is fejlődik, de nem az fog összetartani hónapok, évek múltán. Manapság gyakran hangoztatják, hogy egy jó kapcsolat alapja a szex. Egy frászt!
Egy jó kapcsolat fűszere a szex, nem az alapja!
Az alapja a barátság, elköteleződés és a közös hit, közös cél,
ezek nélkül nem lesz tartós semmi.
Természetesen egy távkapcsolatot is meg lehet élni rosszul, vannak veszélyei is, de ha meglátod a benne rejlő lehetőségeket, akkor a rossznak tűnő szelet akár a vitorládba is foghatod.
És távolság nélkül is építheted tudatosan a kapcsolatodat, ami kicsit melósabb, de mindenképpen megéri.
Aztán persze eljön az ideje annak is, amikor a távolság csökkentése a cél, de ez már egy másik sztori…
