Mindent álmaim pasijáról

A párválasztás kényes dolog. Amikor tiniként a leendő házasságomról álmodoztam, nyilván úgy képzeltem, hogy a férfi, akihez majd hozzámegyek álmaim férfija lesz. Nos, nem így történt. Rájöttem ugyanis, hogy álmaim férfija nem létező személy.

Amikor még együtt jártunk a férjemmel, eljött az az idő, amikor döntenem kellett: álmaim férfijához ragaszkodom, vagy ahhoz a férfihoz, akit szeretek. Nem volt egyszerű.
Várj, várj, várj… Miről van szó?

Tétel: Álmaim férfija nem létező személy.
Bizonyítás: 
1. tény: Abból indulunk ki, hogy az álmaim férfija tökéletes. Különben nem lenne álmaim férfija.
2. tény: Tökéletes ember nem létezik, erre a legszebb példa én magam vagyok.
Következtetés: Álmaim férfija nem létező személy.

Ezt az állítást talán könnyebb úgy belátni, ha azt mondom: nincs olyan személy, aki a szükségleteimet 100%-ig be tudná tölteni. (Ahogy egyébként én sem tudom senkinek a szükségleteit 100%-ig betölteni, akármennyire is szeretném.)

Az a személy, akit elképzelünk magunknak ideálként, nagyon sok összetevőből áll. Először is benne vannak a mintáink. Mondják, hogy a férfiak az édesanyjukhoz, a nők az édesapjukhoz hasonló párt keresnek. Az, hogy mit láttunk a környezetünkben, biztosan befolyásolja, hogy milyen párt képzelünk el magunk mellé.
Másrészt benne van az ízlésünk. Valami megmagyarázhatatlan dolog, miért szereti egyik ember a teltet, a másik a vékonyat, egyik a szőkét, másik a barnát.
Benne vannak a minket ért hatások. Korábbi szerelmek, filmélmények, könyvélmények, a szomszéd srác, aki mindig átjött játszani, a felnőtt férfi, aki akkor is kezet csókolt nekem, amikor még csak 12 éves voltam stb.
Vannak benne mércék. Intelligencia-mérce, lovagiasság-mérce, igényesség-mérce, tisztelet-mérce, ezeket az illetőnek meg kell ütni, ha a társam akar lenni.
És az egész le van öntve egy rakás álomporral. Ezt az álomport olyasmik alkotják, mint boldogság, harmónia, romantika, szenvedély, sírig tartó lángoló szerelem, egyszóval minden olyan érzés, amit álmaink férfijához hozzákapcsolunk.

És akkor nézzük meg, hogy néz ez ki a gyakorlatban.

Van egy lány, legyen a neve Ingrid. Ingrid találkozik egy férfival. Megnézi, “végigszkenneli” az érzékszerveivel (de csak távolról), és agyban gyakorlatilag hozzáméri álmai férfijához. Az agya kihoz egy arányszámot, legyen a neve relatív álompasi tartalom, röviden RÁT, amelynek értéke:

RÁT= (a jelölt tulajdonságai/az álompasi tulajdonságai) x 100

A százalék alapján Ingrid agya eldönti, hogy kíván-e a jelölttel foglalkozni, avagy sem. Ezt a barátnőinek csak úgy mondja, hogy “bejön”, vagy “nem jön be”. Tegyük fel, hogy ebben az esetben Ingridnek bejött az illető, ami azt jelenti, hogy a százalék elég magas volt, a kapcsolat kialakul. Az első szkennelés alapján azonban nem lehet minden tényezőt ellenőrizni, ezért a további különbözőségek úgy buknak ki, ahogy Ingrid és Kedvese egyre jobban megismerik egymást. Egy pont után Ingrid választás elé kerül: el bírja viselni az egyre csökkenő RÁT értéket, vagy nem. Ha nem, akkor nincs mit tenni, meg kell szakítani a kapcsolatot.
Előfordulhat az is, hogy a jelölt RÁT értéke továbbra is kellően magas marad, egyedül csak az álompor hibádzik. Mert hiába a jó jelölt, néha előfordul, hogy nincs harmónia, a boldogság is csak nyomokban, a romantika kampányszerű, és általában nem akkor jön, amikor Ingrid igényelné. A nagy szerelmi lángolás pedig nemhogy a sírig nem tart, hanem még pár évnél se bírja tovább. Sajnos előfordulhat, hogy ha Ingrid agya nem választja szét egymástól az álomport és az álompasi tulajdonságait, akkor a RÁT ismét rohamosan csökkenni fog. Miért? Mert a másik személyében nincsen automatikusan kódolva a boldogság, harmónia, romantika, szenvedély és szerelem, ellenben az álomférfiban benne van, így egyenlőtlen lesz az összehasonlítás.

És van még egy nagyon-nagyon fontos dolog. Ingrid álmainak férfijából hiányzik egy nagyon fontos összetevő. Az összeillőség-tényező. Amikor megalkotjuk álmaink férfiját, egyáltalán nem mérlegeljük, hogy az elképzelt alak összeillik-e velünk. Személyes példám: én elég nehezen tűröm, ha valaki megmondja, hogy mit csináljak. Szeretem, ha a dolgok az én elképzelésem szerint mennek, és sokszor határozott vagyok abban, hogy mit akarok. Ugyanakkor ugyanezt elvártam volna álmaim férfijától is. Jó időbe telt, mire rájöttem, hogy ez a kettő nem passzol össze, egy olyan férfival, aki tűzön-vízen keresztül átviszi a saját akaratát, állandóan ütköznöm kellett volna,  így előbb-utóbb egymás agyára mentünk volna. Én sokkal inkább összeillek az olyan férfival, aki a fontos dolgokban határozott, de teret ad számomra, hogy bizonyos dolgokat én döntsek el, és az én elképzelésem alapján alakuljon.

De miért foglalkozunk egyáltalán ezzel? Visszatérve az elképzelt példánkhoz, Ingrid könnyen beleeshet abba a hibába, hogy túlértékeli álmai férfiját, túlontúl ragaszkodik hozzá, és nem fogadja el, hogy annak 100% – ig megfelelő személy nem létezik. Ekkor két dolog történhet:

1. Állandóan elégedetlen, ami oda vezet, hogy végül kilép a kapcsolatból, akkor is, ha egyébként minden fontos dolog stimmelt, és tovább folytatja az értelmetlen kutatást a tökéletes férfi után.
   VAGY
2. Állandóan elégedetlen, és teljesíthetetlen elvárásaival megnyomorítja a saját és a kedvese életét is.

Mit kell tennünk, hogy a fejünkben őrzött kép, az álomférfi ne tegye lehetetlenné számunkra a párválasztást?

1. Rangsorolni kell az álomférfi tulajdonságait. Van, ami alapvetően fontos, van, ami fontos, van, ami kimaradhat, és van, ami már csak a hab a tortán kategória. Ezek után pedig ahhoz kell ragaszkodni, ami alapvetően fontos és ami fontos. A többi nem számít, az csak bónusz.
2. El kell választani egymástól az “álomport” és az “álomférfit”, a várt érzelmeket és magát a  személyt.
3. Őszintén mérlegelnünk kell, hogy álmaink férfija egyáltalán összeillik-e velünk, mert ha nem, bizonyos tulajdonságait tudatosan módosítani kell, ami nem feltétlenül könnyű dolog.
4. Végül pedig tisztában kell lenni azzal, hogy attól még, hogy valakit megszeretünk, az álomférfi továbbra is létezik az agyunkban. És ha felbukkan valaki, aki véletlenül be tudná tölteni azt, amit a Kedves nem tud, akkor az álomférfi akcióba lép és jelez. Erre a jelzésre nem szabad hallgatni, mert az túlságosan torzít. Pillanatnyilag fontossá tesz dolgokat, amelyek nem  fontosak, és elnyom dolgokat, amelyek igenis fontosak.

No. Remélem, érthető voltam 🙂

Amikor én ezen annyit rágódtam, végül az nyugtatott meg, hogy beláttam:

a párom nem a legjobb a sok férfi közül,
hanem az egyetlen.
Jobbat mindenkinél lehet találni, de egyetlenből csak egy van.

Írta: Nagyné Végh Csenge
asszonyka.blogspot.hu