Bella Lányok Kapcsolatok Önismeret

Megtalálni az Igazit?

Azt gondolom, hogy sokunkban él a vágy – akár nők akár férfiak vagyunk –, hogy megtaláljuk azt az embert, aki beteljesíti minden álmunkat, szeret bennünket és egyszerűen tökéletes. Mi majd a karjaiba hullunk, ő megcsókol és happy end-el vége a filmnek. Hányszor láttuk ezt a tv-ben?

Sokszor arra vágyik az ember, hogy valaki tegye őt egésszé, valaki tegye őt boldoggá, szeretetté, lelkileg egészségessé. Mindezt egy embertől, egy tökéletes férfitól várjuk el. Na, most a probléma ezzel az, amit Tapolyai Emőkétől hallottam egy példában, miszerint 0,5 megszorozva 0,5-el sosem fog kiadni egy egészet, csak 0,25-öt. Ha két törött ember vár arra, hogy majd egymás tökéletes másik felei lesznek, abból nem lesz egész. Sokkal inkább csak illúziók és elvárások a másik féllel kapcsolatban.

Először nekünk kell picit rendbe raknunk a hangsúlyainkat, hagyni, hogy Krisztus formáljon és gyógyítson bennünket, tanítson a szeretetre, s majd azután válhatunk mi magunk a másik számára igazivá. A szingli időszak nagyon kemény tud lenni, főleg ha körülötted már mindenki párkapcsolatban jár, vagy talán meg is házasodott. Viszont van valami, ami hatalmas áldás lehet számodra és a későbbi időszakokban a társad számára is: ha ebben az időszakban kéred Istent, hogy formáljon és tanítson. Így ez az időszak sem elfecsérelt hónapokból, évekből áll majd, hanem olyan időből, amit önmagaddal és a Teremtőddel jártál végig.

Hadd vigyem tovább az előbbi gondolatot:

Igazivá válni a másik számára ahelyett, hogy a szerelmemtől várnám el, hogy ő, a nagy Ő legyen mindig és minden helyzetben az igazi, a hibátlan.

Tökéletes egyikünk sem tud lenni, akármennyire is törekszünk rá. Megsúgok egy kulisszatitkot: az első csókok sem mindig úgy szoktak elsülni, mint a filmekben, vagy lehet csak velünk nem osztották meg a varázs-forgatókönyvet. Ugyanis mi a Nagyerdő kellős közepén olyat bénáztunk, hogy utána sírva nevettem magunkon.

De talán pont ez a szép egy párkapcsolatban: ahogyan két tökéletlen, törött, sokszor terheket hordozó ember szeretni tudja egymást.

Nem az a lényeg a szerelemben, hogy én érezzem, hogy „azta, mennyire tele vagyok érzelmekkel és pillangóval, és én mennyire szeretem őt!”. Sokkal inkább az, hogy ő érezze, hogy szeretem és tisztelem; hogy számomra ő ajándék, és hálás vagyok érte. S bár ez eléggé ellentmond mindazzal, amit a média mutat számunkra, vagy amit a hollywoodi filmekből magunkba szívtunk, mégis így tudunk igazán, Istenhez tartozó emberként is jelen lenni a párkapcsolatunkban. Így tanulhatjuk meg, amit János írt levelében, miszerint: „ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1János 3:18)

Még egy dolgot szeretnék kiemelni, ugyanis a filmekben ahhoz is hozzászoktunk, hogy a főhős rátalál a főhősnőre, nagy nehezen összejönnek, és innentől kezdve minden szép és megy magától. Viszont ez a való életben aligha tud megvalósulni. Már csak azért sem, mert mindannyiunknak vannak olyan élethelyzetei – például nekem az elmúlt zh dolgozatos időszakom vagy a barátomnak a jelenlegi szakdoga írás miatti, kihívásokkal teli hetek – amikor minden ellened van. Amikor nehézségeid, félelmeid támadnak, még magadat is nehezen viseled el, tele a hócipőd és egy normális kerek mondatot sem bírsz megfogalmazni. Na, ilyenkor tanulja meg az ember a társát hordozni. Ilyenkor cserélődnek ki a hollywoodi gyönyörű filmjelenetek arra a mondatra, hogy: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Galata 6:2)

Mert néha ez a legtöbb, amit adhatunk a másiknak: a figyelmünk, bátorításunk és az a feltétlen szeretetet, amit mi is Istentől tanulunk.

S bár mi ennyire profik úgysem leszünk benne, legalább valami hasonlóval igyekszem felemelni a szerelmemet. Hogy ne magamhoz kössem őt, ne csak az enyém legyen, és ne csak velem töltsön időt vagy csak rám figyeljen, hanem ehelyett formálódhassunk, többé válhassunk egymás által. Talán ezt jelenti párkapcsolatban járni…

Ha van vicces sztoritok első randikról vagy bármilyen gondolatotok a témában, írjatok nekünk facebookon vagy a hello@bellagirlmagazin.hu email címre, mindig szívesen olvassuk a soraitokat!

Fannygirl

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!